“Szerződést kötünk
Akkor van értelme a párterápiának, ha közös a motiváció, ha mindketten igénylik a változást, de szakember nélkül már nem képesek ezt elérni. Párterápia esetén mindig “szerződünk valamire a páciensekkel, például arra, hogy megszűnnek a veszekedések egymás között, vagy hogy döntésre jutnak valamilyen kérdésben magyarázza Csigó Katalin, pszichológus. Ehhez általában nyolc-tíz alkalomra van szükség. Ha nem sikerül elérni a célt, vagy ha újabb témák merülnek fel, akkor meghosszabbítjuk a terápiát, újabb “szerződést kötünk. A szakember objektív, külső szemlélő, mindkettejüknek egyformán segít, a kérdéseivel új szempontokat hoz a gondolkodásukba. Megakasztja a játszmákat, és olyan speciális technikákat használ, amelyek segítenek abban, hogy a felek jobban megértsék egymást.
A párterápia előnye, hogy strukturált keretek közt, biztonságos környezetben foglalkozhatnak egymással a párok. A páciensek beszélnek magukról, a viszonyukról, így tehermentesül a kapcsolatuk, és megkönnyebbülten mennek haza. Fontos, hogy mindkét fél kapjon valamit a kezelésen, még ha ezek nehéz gondolatok, nehéz felismerések is. A kezelés lendületet és új szempontokat ad számukra. Akkor érünk el sikert, ha elindul a változás: az egyik fél kicsit másképp reagál majd valamilyen helyzetre, és így a másik is. Ha egy ponton elindul a változás, akkor az a többi ponton is hat! Azonban nem minden esetben az a cél, hogy feltétlenül együtt tartsuk a párokat, hanem esetleg megerősödik bennük a kezelés során az, amit addig is éreztek: jobb, ha külön folytatják.
Ők otthon megoldották
Nem minden válsághelyzet kezeléséhez kell szakember. Néha az a legfőbb baj, hogy a párnak nincs ideje a beszélgetésre, kiürül a kapcsolat, eltűnik az intimitás. Ha ezt felismerik, akkor azzal is segíthetnek, ha visszanyúlnak a régi rítusokhoz, felidézik a közös élményeket, és például újra bevezetik azt, ami régen gyakorlat volt közöttük: például hogy havonta egy hétvégét kettesben töltenek valahol, és csak egymással foglalkoznak.
Van másféle megoldás is, bár feltételezem, hogy András és Juli esete meglehetősen egyedinek számít. Juli tizennyolc évesen férjhez ment első szerelméhez, Andráshoz, és hamarosan gyerekük született. A kicsi négy-ötéves lehetett, amikor Juli “tombolni kezdett: ki akart törni, élni, fiúzni akart, bepótolni mindent, amit ahogy érezte kihagyott. Két évig tartott a tombolás, bár ezt az időt András bizonyára évtizedeknek élte meg. Mégis kitartott. Pedig számos megalázó helyzetet kellett átélnie Juli miatt. András így kezelte a válságot, bizonyára nem tudatosan: kivárt. És volt értelme, mert Juli egyik pillanatról a másikra rájött, hogy András az igazi számára. Azóta eltelt tizenöt év, két gyereket nevelnek, és András nem bánta meg, hogy akkor nem költözött el, nem balhézott, hanem megvárta, hogy a felesége “felnőjön.
“Most lát engem először és utoljára!
Beának két évig tartott, hogy rávegye a férjét: kérjenek segítséget. Akkor már folyamatosan veszekedtek, általában a lányaik nevelése miatt. Bármiről próbáltak is beszélni, a végén mindig ugyanoda lyukadtak ki, és nagyon összevesztek.
Ha baj van két ember között, “csapások alakulnak ki, és bármiről beszélgetnek, ebbe a csapásba kerülnek bele állapítja meg Bea. Már a váláson gondolkodtam, de arra gondoltam, legalább a gyerekek miatt kellene adnunk még egy esélyt hiszen valójában szerettük egymást.
Amikor első alkalommal jártak a pszichológusnál, Gábor közölte vele: “Most lát engem először és utoljára!. A szakember hagyta, hogy beszéljen magáról, az érzéseiről, és Gábor kellemesen érezte magát. Beáék már másfél éve járnak kezelésre, és felismerték, az a legnagyobb probléma, hogy a gyerekek születése óta alig töltöttek kettesben időt. A gyerekekért feláldozták a kapcsolatukat, és házaspárként egyáltalán nem “működnek jól. Általában intimitást erősítő házi feladatokat kapnak, amelyek arra irányulnak, hogy ismét kialakuljon közöttük gyengédség, odafigyelés, törődés. Hétről hétre az is feladat, hogy szerezzenek örömöt egymásnak, például egy hátmasszázzsal, egy jó vacsorával, egy mozival.
Van-e változás? A pszichológusnál halálra marjuk egymást, nagyon feszültek vagyunk meséli Bea. De amikor kijövünk tőle, különös gyengédség tölt el minket. Volt, hogy évek óta először egymást átölelve jöttünk el, pedig bent gyilkoltuk a másikat. Lassú a fejlődés, de nem is tudom, mi lenne, ha nem járnánk terápiára. Ez valójában öngyógyító folyamat. Felismered, mi működik rosszul a kapcsolatodban, és az a cél, hogy elsajátítsd azt a módszert, amellyel ez megváltoztatható. Az a baj, hogy az ember csak a legutolsó utáni pillanatban, legnagyobb kétségbeesésében fordul segítségért, pedig ha korábban tenné, talán biztosabb lenne a változás.
Próbáljuk meg kettesben!
Ha nem olyan súlyos a helyzet, hogy szakembert kellene bevonni, a következők is segíthetnek:
Teremtsünk időt (legalább egy hétvégét), amelyet csak kettesben töltünk, távol az otthontól, és ekkor indulatok nélkül beszélgessünk a kapcsolatunkról! Nézzük meg, mit szeretnénk, és éppen “hol tartunk! Ezt az együttlétet ismételjük meg többször, beszéljük meg, mit látunk problémásnak, és mi jelentené a megoldást!
Gondoljuk át, régen hogyan kezeltük a válságokat a kapcsolatban! Próbáljuk most is ezeket a megoldásokat alkalmazni!
Idézzük fel közösen, hogy régebben hol, milyen helyzetben éreztük jól magunkat, és próbáljunk újra ilyen helyzetet teremteni!
Ne sajnáljuk az időt a beszélgetésre, és hallgassuk végig nyugodtan, hogy a párunknak mivel van gondja a kapcsolatban! Cserébe ugyanezt kérjük tőle is!
