Munkahelyi zaklatás

Mostani írásunkban egy olyan történetet foglalunk össze, amely azt bizonyítja, hogy a főnök által elkövetett szexuális visszaéléseket a bűnüldözésre hivatott szervek sem tudják minden esetben megakadályozni. A Nők Lapjához forduló hölgy egy vidéki rendőrkapitányságon kezdte hivatásos bűnüldözői pályafutását. Tanulóként, járőrként olyan tiszt volt a felettese, aki először udvarolt neki, majd, mikor “érzelmei” nem találtak viszonzásra, hadjáratot indított alárendeltje ellen. “A nők nem valók fegyveres testületbe, csak a lábuk köze ér valamit” – hangsúlyozta több alkalommal is a férfikollégák előtt. Éjszakai szolgálatban pornófilmet kellett nézniük, és a szexipari bemutató közben folyamatosan hasonlítgatta a filmen szereplő hölgyek és a fiatal kolléganő testi adottságait. Több alkalommal is fogdosta, a melléhez nyúlkált. Főnöke az olyan otromba tréfákat, mint a rendőrnő pisztolyára húzott óvszer fegyverellenőrzéskor, telefonos és személyes zaklatással fűszerezte.

A rendszeresen megalázott, női és emberi mivoltában megsértett rendőrnő hiába jelentette közvetlen főnökének felettese viselkedését, sem ő, sem a férfikollégák nem tettek semmit a hatalmaskodó tiszt megfékezésére. Sőt, egy részük kifejezetten szórakoztatónak tartotta a “huzakodást”.

Levélírónk elmondta, hogy mivel pár hete dolgozott csak a rendőrségen, fogalma sem volt arról, mit tegyen, közvetlen főnökénél tovább nem jutott, szégyellt panaszt tenni, és az állását is féltette. Szerencsére ekkor lehetősége nyílt áthelyeztetni magát, így megszabadult parancsnokától, aki esetében szó szerint szerette volna használni az “alárendelt” szót.

Később kiderült, hogy más pályakezdő lányokkal is hasonló módon járt el a rendőrtiszt. Több hasonló eset után végre egy feljelentés nyomán a főkapitány elé került az ügy, aki büntetőeljárást kezdeményezett. A tisztet elsőfokon börtönbüntetésre ítélték, másodfokon fölmentették, jelenleg a harmadfokú tárgyalásra várnak az érintettek. Másodfokon bizonyíték hiányában mentették föl a vádlottat, aki ellen hat sértett tanúskodott.

Levélírónk, aki névvel, címmel, telefonszámmal látta el levelét, de azt kérte, hogy a nevét ne hozzuk nyilvánosságra, nem érti az ítéletet, azt pedig minden szempontból szerencsésebbnek tartaná, ha ilyen ügyekben női bírók dönthetnének.

“Nem börtönbüntetést vártam az igazságszolgáltatástól, csak azt, hogy felismerjék: ez az ember nem való abba a környezetbe. Ekkora hatalmat nem adhatnának olyasvalaki kezébe, akit a szenvedélye irányít” – fejezi be levelét.

(Továbbra is várom olvasóink leveleit a témában a gy.vig@sanomabp.hu e-mail címre vagy a Nők Lapja szerkesztőség címére.)