Aktuális

Beszélgetés Hámori Gabriellával

Gabi három éve diplomázott, három filmben bíztak rá nagy szerepet, három darabról beszél. De beszélhetne többrõl is, mert versenyt futnak érte a rendezõk.





Nem hisz a Télapóban, viszont szerelmes, és örül, hogy öregszik. A színpadon él igazán, de utálja, ha bámulják. Általában fa szeretne lenni, konkrétan anya.

– Reggelente mindig köszönök neked.

– ???

– Ott állsz az ajtónk előtt egy óriási Cosmopolitan plakáton, szép piros ruhában.

– Hú, tudom melyik képről beszélsz! Amikor elmentem az újság díjátadására, és a liftből kilépve hirtelen farkasszemet néztem saját magammal, remegni kezdett a lábam, majdnem hazafutottam.

– Nem tartod magad címlaplánynak?

– Furcsa volt, amikor szóltak, de akik ott díjat kaptak, mind olyan nők, akik egy lépést sem tesznek azért, hogy szerepelhessenek egy női magazinban. Mennek a saját útjukon, és mégis bekerülnek.

– A te utad a színház. Hány darabban játszol?

(Kezét a szája elé emelve ujjain számolja, hányban is, akár egy kislány. Aztán áttér a másikra, mert egy kéz nem elég.)

– Hatban. Meg egy pár, amelyik ideiglenesen most lekerült a színlapról. És a Terézanyu – harmadik filmszerepem, a kisebbek mellett.





– Alapvetően a Radnóti Színház tagja vagy, de “körbejátszod” az egész várost, és szinte folyamatosan forgatsz. Mitől szeretnek téged ennyire?


– Szerencsésen találkozott össze az alkatom valami mással. Rengeteg olyan színészt ismerek, akinek a “valami más” bőven megvan, csak az alkata nem ennyire aktuális. De nem kell félni, ez előbb-utóbb nálam is elmúlik. Nem baj, majd szülök egy szép kisbabát.

– Megvan már a gyerekhez szükséges papa is?

– Ühüm.

– Amikor utoljára beszéltünk, épp egy bombabiztos szerelemben pihentél. Róla van szó?

– Nem, az a kapcsolat véget ért. Barátság lett belőle, az új pedig egy régi barátságból borult szerelembe.

– Érezted, hogy lassan időszerű lenne egy gyerek, és ő alkalmas papának látszott?

– Azért éreztem, hogy akár egy gyerek is jöhet, mert jött ő. Ez már évekkel ezelőtt megtörténhetett volna, de most ért ide.

– Egy szerelem, egy baba. Van testvéred?

– Van, de ő tizenegy évvel idősebb nálam. Bizonyos értelemben egykének érzem magam, mert sok mindent egyedül jártam végig.

– Nem voltatok jóban?

– De, nagyon szeretjük egymást. Ha kellett, mindig ott volt a nővérem, aki időnként hazajött, aztán egyre gyakrabban én mentem hozzá.





– Hol laktál?


– Szarvason nőttem föl.

– Mivel foglakoztak a szüleid?

– A papám vegyész. A mamám – már nem él – rengeteg dolgot csinált. A nyolcvanas években például nyitott egy butikot.

– Gazdagok voltatok?

– Nem, de mindenünk megvolt.

– Te hordtad a legmenőbb cuccokat a gimiben?

– Akkor már nem volt meg a butik. Inkább az volt vicces, hogy az apukám vegytisztító üzlete ott állt a suli mellett. Ha reggel sáros lett a kabátom, átvittem hozzá a nagyszünetben, és a hatodik óra után már tiszta ruhában mehettem haza. Ott jöttem rá arra, hogy nincs Télapó. Megláttam ugyanis, hogy a zakók, kosztümök között lóg a piros ruha.

– Hány éves voltál?

– Óvodás.

– A sokk hatására döntöttél úgy, hogy színész leszel?

– Nem hiszem. Talán iskolás koromban jutott eszembe, amikor tanulás helyett a szobámban bohóckodtam, és elképzeltem, hogy rengeteg ember van körülöttem. Ez legalábbis gyanús volt, de akkor még nem akartam komolyan játszani.


Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top