Tévé helyett nyelvlecke

Többnyire egy-egy merész középiskolás szokta megmenteni a haza becsületét, mire a külföldi arca fölragyog örömében, hogy végre hazatalált – ez itt mégiscsak Európa. Nyilvánvaló, hogy a globalizáció korában nem elég annyit tudni – mint a Balaton környéki kofáknak –, hogy „bitte bilige”, „kaufen, kaufen”, egyébként pedig aki akar tőlünk valamit, az tanuljon meg magyarul.

Szieglné Terescsik Katalin: A rendszerváltás után sok középiskolás jött hozzánk, ma viszont a nyelviskolák már elsősorban felnőttképzési intézményként működnek.

Welcome – tíztől hetvenévesig

– A rendszerváltás után, amikor mindenki úgy érezte, hogy végre kinyílt a világ, szinte megrohamozták az emberek az – akkor még csak néhány – nyugati nyelveket oktató nyelviskolát – mondja Szieglné Terescsik Katalin, a London Studio és a Berlin Studio oktatási igazgatója. – Ma főleg az uniós mobilitás szempontjából fontos a nyelvtudás. De aki itthon, mondjuk egy multinacionális cégnél dolgozik, annak is elengedhetetlen, hogy szót értsen a kollégáival, főnökeivel. Sokan az uniós pályázati lehetőségeket szeretnék kihasználni, a másik nagy csoport pedig azért jön hozzánk, mert megnőtt a – ma már több helyen, így a mi iskolánkban is megszerezhető – nyelvvizsgák értéke.
Az átlagéletkor 22-24 év, de 10 évestől 70 évesig vannak hallgatóik. Mindenki a saját korosztályának, tanulási rutinjának, elfoglaltságának megfelelő tanfolyamtípust választhat. Az egyetemisták tanulási és a vizsgarutinja a legnagyobb, de az idősebbek közt is vannak rendkívül aktívak, elsősorban azok, akik korábban már tanultak nyelvet, és most inkább hobbiszinten szeretnének elsajátítani egy újabbat, vagy felfrissíteni a régi tudásukat. A tanárok tapasztalatai szerint az egyéni tanulás nem feltétlenül jelent nagyobb hatékonyságot, hiszen az oktató rengeteget beszélteti az órákon a tanulókat, így a 8-10 fős csoportban is adott a lehetőség a gyors haladásra.
Az iskolában kezdettől fogva csak angolt és németet tanítanak, és ezután sem tervezik kibővíteni a kínálatot.

Veresné Stolcz Erika: Nyelvvizsgára nincs szükségem, de jó beszédkészségre igen.

Tévé helyett nyelvlecke

Az ötvenkét éves Veresné Stolcz Erika másfél éve kezdett újra angolul tanulni a London Stúdióban. Marketingmenedzserként dolgozik egy könyvkiadónál és nyomdánál. Gyakran jár kiállításokra, ahol szeretne magabiztosan kommunikálni a külföldi partnerekkel. A gimnáziumban annak idején elsajátította az angol nyelv alapjait, de épp csak annyira, hogy amikor sok évvel később újra rászánta magát, úgy érezte, a nulláról kell kezdenie. Hetente egyszer két órát vesz, kifejezetten a megfontoltan haladó „szenior” csoportba kérte magát, amelyben 55-70 év közötti csoporttársakkal töltik nagy örömben és jókedvben a szerda estéket.
– Alig várom az angolórákat. Összeszokott csapat vagyunk, előtte, utána elcsevegünk, nagyon szeretjük a fiatal, energikus tanárnőnket. Izgalmasak az órák, sokat dolgozunk párban.
Erika esténként, főzés után, tévénézés helyett szokott szavakat tanulni, aztán kazettáról meghallgatja a leckéket. Azt mondja, régen, a gimnáziumban más módszerrel tanították: elolvastak egy szöveget, lefordították, majd el kellett mondani a tartalmát. Most sokkal mozgalmasabbak az órák.
– A spontán beszéddel még eléggé bátortalan vagyok, ha az utcán angolul megszólítanak, zavarba jövök. Sokáig úgy éreztem, nem tudok eleget ahhoz, hogy válaszoljak, inkább visszavonultam. Ma már kicsit többet merek, de még mindig kevés az önbizalmam.