Dehogynem. Most is elrepedt két bordám, gerincsérvem van. Olyan előadásokat csinálunk, ahol törjük-zúzzuk egymást. Látod szakad ki a kezemből a hús. A táncszínház fizikai színház. Néha veszélyes, nagyon bele kell menni a dolgokba.
Hivatalosan mi vagy te Miskolcon?
A Miskolci Nemzeti Színház egy hatalmas komplexum, öt játszóhellyel. Ezek egyikének, a Játékszínnek én vagyok a művészeti vezetője. Két barátommal, Krámer György és Kozma Attila koreográfussal közösen szervezünk egy mai szóval alternatív vagy kortárs táncszínházat. Hogy ez minek lenne az alternatívája, azt nem tudom, de az a lényeg, hogy kipróbálhatjuk, mi van akkor, amikor különböző műfajok, zene, tánc, szöveg egyforma értékkel vannak jelen a térben. Mondjuk, ez a definíció illene az operára is. Olyan erről beszélni, mint egy focimeccset lerajzolni. Mindegy. Minden évben van egy-két bemutatónk, jól összetörjük magunkat, úgyhogy ez bőven elég is. Ez az egész egyébként olyan, ami a táncosoknak mindig színház marad, a színészeknek pedig tánc. Eklektikus.
Mint a zenétek?
Igen. Mi kezdtünk először popslágerekben népzenei elemeket használni, olyan idézeteket egymás mellé tenni, amelyek látszólag nem illettek össze. A popnak underground voltunk, az underground zenészeknek meg túl popos. Nekem ezek ismeretlen kategóriák. Távolról úgy tűnhet, mintha folyton a penge élén táncolnánk, én meg azt mondom, hogy nekem ez így tetszik.
A három mesterség közül melyik a tiéd leginkább?
Ezek a dolgok nem úgy mennek, hogy reggel fölkelek, és érzem, hogy aznap kortárs művész leszek. Van egy alaphabitus, vagy karma, amely nem választás kérdése. Nem határozod el, hogy aznap megírsz egy jó kis nótát, viszont néha jön valahonnan hátulról, vagy fölülről, vagy belülről, vagy bármilyen irányból egy üzenet, és te mindent félrerúgsz, mindenkit kizavarsz a lakásból, elő a gitárt, és megírod. Vagy a próbateremben jön a jel, hogy kellene egy darabot csinálni, a zenekar leáll, mindenki leül, elkezdünk beszélgetni róla, és így tovább. Arról van szó, hogy megtaláld a saját személyre szabott univerzumodat, amelyben mindenre van hely, sok benne a boldogság, és így tovább. Az viszont kérdés, hogy ezt a keresést mindennél fontosabb helyre teszed-e. Én mostanában inkább az emberi kapcsolatokra helyezem a hangsúlyt, mint arra, hogy mindenütt jelen legyek. Nagy a tülekedés, azt meg nem szeretem.
A TV Szigeten nincs tülekedés?
Ez egy négy évvel ezelőtti ötletem végterméke, illetve nagyon remélem, hogy nem a vége, hanem egy fejlődési szakasza. Akkor megkerestem Müller Péter Sziámi barátomat, és azt mondtam: elegem van ebből az egész médiahelyzetből, ami létrejött, hozzunk létre mi egy televíziós csatornát. Ő pedig alapjáraton rá szokott bólintani az ilyenforma, halálra ítélt ötletekre. A Magyar Televízió jelenlegi képviselői most úgy gondolták, hogy szeretnének annak a generációnak, akik a Szigetben érintettek, valamiféle teret adni így keletkezett a TV Sziget produkció. Hétfőtől péntekig minden este fut az MTV 2-es csatornán. Nincs itt föltalálva a spanyolviasz vannak összetett mondatok, jó zenék, és néha előkerül egy könyv vagy színházi darab. Őrlődés nincs, viszont együtt van rengeteg nagyon klassz ember, mindenki baromira szereti csinálni, és ha a közönség és a tévé is türelmes egy picit, akkor záros határidőn belül kiderül, hogy egészen izgalmas produkcióvá nőheti ki magát a dolog. Három-négy hónap kellene. Addig kiderül, hogy életképes-e a dolog, van-e benne annyi nafta, hogy kitartson, akár hosszú évekre is. Én mindig is betlista voltam, várunk, hátha bejön. Ha száz az egyhez az arány, akkor is. Látod, ez az az ügy, az a szamurájharc, amelyért érdemes csatába menni, akkor is, ha kétezren állnak veled szemben, mert ezen még elvérezni is dicsőség.
Szép végmondat, búcsúzunk, pedig mindketten úgy véljük, jó lenne még egy pohár sör, és szép lassan átúszni a délutánba. Csak úgy beszélgetni, magnó nélkül, röhögni, összeszedni a közös ismerősöket, elütni az időt. Dolgozni indulunk. Közben azon gondolkodom, miért nem lett vidámabb ez a beszélgetés. Persze szomorúak sem vagyunk, ami állapotnak nem is olyan rossz.
