nlc.hu
Aktuális
Hol a pirulám? – II. rész

Hol a pirulám? – II. rész

Műanyag nemzedék?

“Két fiam van, az egyik tizenhét, a másik huszonegy éves. A kisebb megszállott testépítő lett, a nagyobb biológusnak készül, egyetemre jár. Ez roppantul imponál a szomszédoknak – két szép szál fiúról van szó –, azt csak én tudom, hogy mennyit aggódom miattuk. A kisebb valamiféle izompumpáló szert szed (nagy, piros fiolában vannak a kapszulái), a másik meg sárga színű bogyókkal erősíti az agyi teljesítményét a vizsgaidőszakok alatt. Őrület! Én is sokat vizsgáztam, de soha nem nyeldestem pirulákat. Amikor figyelmeztettem őket, kinevettek… A férjem azt mondta, hogy a gyerekeink egy “műanyag nemzedékhez” tartoznak, és majd műanyag unokáink lesznek. Jót nevetett a humorán, én viszont sírva fakadtam…”

Egy negyvennégy éves édesanya

Semmi tudás, csak a pánik!

Késve loholok be a Szabó Ervin Könyvtár központjának gyönyörű épületébe, letelepszem a hangulatos büfében. Körülöttem főiskolások, egyetemisták, néhány gimnazista. Hegyekben állnak az asztalokon, a székeken a jegyzetek, sokan még itt is tanulnak, mások kapucsínóval, teával, melegszendvicsekkel kényeztetik magukat. Én meg csak várok, egyre várok, de sehogy sem jön az a tanárképzős lány, aki megígérte, hogy beszámol az “agyfényesítő” módszereiről. Aztán megáll előttem egy hórihorgas srác – hóna alatt könyvekkel –, és magyarázkodni kezd, hogy őt Ágnes küldte, mert nem tudott szegény felkelni, hajnali háromig tanult. Ő küldönc, vagy inkább helyettes…

– Rendben van, te is megfelelsz – mondom kedvesen, mire a srác elmosolyodik.

– Ágnes elmesélte, hogy ön sok aggódó szülőtől kapott levelet, de velem nem sokra megy, mert nekem még nem volt szükségem bogyókra…

– Szerinted feleslegesen aggódnak a szülők?

A srác leül, nagy levegőt vesz, majd kicsit fölényes előadásba kezd:

– Minden bajnak a tudatlanság az oka. A felnőtteknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a különbség a kábítószerek és az ártalmatlan serkentők között. Egy dolgot sikerült belesulykolni a közvéleménybe: a mai fiatalok drogoznak, tönkreteszik magukat… De azt bezzeg nem magyarázzák el, miből veheti észre egy szülő, ha a gyereke kábítószerezik! Tudja, mitől áll meg az eszem? Egy évfolyamtársam papája, aki egy este simán lenyom egy üveg whiskyt, őrületes cirkuszt csinált, mert a fia valamilyen ginzeng alapú kapszulát szedett vizsgaidőszakban. Ha a gyerek jól berúg, akkor egy “ejnye, kisfiam”-mal megússza… Ez normális?

– És az normális, hogy pirulákat kell nyeldesni a sikeres vizsgák érdekében?

– Ezt a tanároktól kellene megkérdezni! Minek kell annyi felesleges dolgot tanulnunk? Mintha olyanok állítanák össze a tananyagot, akiknek semmi közük az élethez, a gyakorlathoz. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy sokan “széttanulják az agyukat”, és “agyfényesítőkre” szorulnak.

– Leírhatom a neved?

– Kizárt dolog! Nem akarom, hogy a következő vizsgámról kivágjanak!

Mindenáron diplomát!

– Érthető, hogy a szülők aggódnak, hiszen ma nagyon más lett a világ, legalábbis a lehetőségek vonatkozásában – mondja Szvetelszky Zsuzsa, az ELTE fiatal oktatója. – Ne feledd, hogy az élénkítőszereket ma már leemelhetjük a polcról! A diák előbb-utóbb értesül a kortársaitól, hogy mit érdemes megvenni. Olyan ez, mint a mágia. Áldozol valamit (egy borjút az isteneknek…), mondjuk, pénzt a szerre, és ezzel megveszed magadnak a jó vizsga reményét. Pedig az eredményes tanuláshoz kitartás, “ülőgumó” és szorgalom kell. Ezek a szerek valószínűleg placebóként is működnek: hisznek a hatásukban, és e hit megnöveli a teljesítményüket.

– Miért váltak általánossá?

– Akár egy vaskos tanulmánnyal is válaszolhatnék – legyint Zsuzsa –, de most csak egyetlen összetevőt említek: ma a korábbi létszámok sokszorosát veszik fel a felsőoktatási intézmények. A nagyobb merítéssel törvényszerűen kerülnek be olyanok, akik tíz-húsz évvel ezelőtt kihullottak volna a rostán. Azt sem szabad elhallgatni, hogy komoly bajok vannak az alapképzéssel. Például felmérések és saját tapasztalataim alapján állítom, hogy a mai diákok sokkal lassabban olvasnak, mint az egy-két generációval idősebbek. Mit csinálnak, ha egy vizsgára tíz-húsz könyvet kell elolvasni? Egyszóval megfelelő műveltség és intellektuális edzés nélkül nehéz… Ráadásul kialakult egy olyan pörgős életforma – nem a gyerekeket hibáztatom, hanem a „követendő mintáikat –, amely szerint: menni kell! Mindegy, hová, kivel, csak menni…! Ha valaki otthon marad egy este, az “égő”… Nos, így nemigen lehet elmélyedni!

– Tíz-tizenkét évvel ezelőtt diplomázhattál. Te soha nem használtál “agyfényesítőt”?

– Egy nyelvészeti szigorlat előtt kávétöménységű teával mérgeztem magam. Kiugrott a szívem! Ám, ha ezt rendszeresen csináltam volna, akkor most nem csevegnénk ilyen vidáman… Tudod, mi jut eszembe minderről? Egy ősi kínai bölcsesség, amely szerint a tudás csak lassan, fokozatosan tud gyarapodni. Mert nem lehet megerőszakolni sem az agyunkat, sem a természetet!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top