 |
Berky Lili és Gózon Gyula |
Hajnal felé ért haza egy előadás után Gózon Gyula rákosligeti házába. A kulcscsörgésre felébredt felesége, Berky Lili, és félálomban kiszólt:
Gyula, te vagy az?
Miért, mást vártál? szólt vissza Gózon.
A kora tavaszi napsütésben ült a kertben Berky Lili és Gózon Gyula. Amint ücsörögtek, látták, hogy néhány környékbéli suhanc az utcáról odajön a kerítésükhöz, és bepisilnek a kertbe. Berky odaszólt Gózonnak, hogy kérdezze már meg őket, hogy muszáj-e a dolgukat éppen az ő kertjükben elvégezni. Többszöri unszolásra aztán odament Gyula bácsi, és kedvesen megkérdezte, hogy miért csinálják ezt, kedves fiatalemberek?
Takarodj a fenébe, te szerencsétlen vén trotli, mert még jól el is verünk, ha sokat pofázol! förmedtek rá durván a suhancok. Gózon szelíden visszafordult.
Lilikém, mondd, kérdezzek tőlük még valamit?
Nyolcvanadik születésnapjához közeledve elment orvosához Salamon Béla. Kérte, vizsgálja meg alaposan, aztán megkérdezte:
Mondja meg őszintén, doktor úr, mit tanácsol, érdemes még új télikabátot vennem?
Persze, Béla bátyám felelt az orvos , vegyen még nyugodtan… csak nem fontos túlzottan tartós anyagból…
Az ötvenes évek elején, a munkaversenyek korában az egyik patinás színház párttitkára túlhevült szónoklatot tartott a társulat előtt, hogy “igenis, elvtársak, nekünk is meg kell értenünk az idők szavát, a párt akaratát, és nekünk is csatlakoznunk kell az országos mozgalomhoz! Hogy példát mutassak, én máris versenyre hívom Timár József elvtársat!
Timár eddig is rezignáltan ült az első sorban, a kihívásra fel sem nézett, csak annyit szólt:
Tudod mit, pajtás? Te győztél…
 |
Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán |
A Vígszínház legendás Rómeó és Júlia-előadásának utolsó jelenetében a két hős, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán ott feküdt, szerepük szerint holtan a kriptában, és a Lőrinc barátot alakító Greguss Zoltán elkezdte fenséges záró monológját. Shakespeare szövegében úgy áll: “És legyen rajtunk úr a tűrés. A veretes szavalatban azonban a magánhangzók kicsit összekuszálódva úgy hangzottak: “És legyen rajtunk űr a túrós… A halott szerelmespár, a ravatal kellős közepén, egyszeriben nevetőgörcsben tört ki. Ilyen happy endes Rómeó sem azelőtt, se azóta nem volt.
 |
Svéd Sándor |
Az elmúlt évszázad talán legnagyobb baritonistája, az Operaház büszkesége (a Met és a Scala rajongott sztárja), Svéd Sándor hangjával szerencsére sohasem takarékoskodott, anyagiak tekintetében azonban igencsak szűkmarkú volt. Évek óta járták az országot egy haknibrigáddal, és kialakult az a szokás, hogy Pestre visszaérve mindig valaki más meghívta lakására a többieket az akkoriban krőzusi jövedelemmel rendelkező Svéd kivételével. Éppen ezért okozott döbbenetet, amikor egyszer turnéból hazafelé jövet szólt, hogy szívesen látja otthonában a társaságot.
Fel is mentek a villájába valamennyien, leültek, beszélgettek, amikor a libériás inas megjelent.
Hozhatok valamit az uraknak? kérdezte. És mielőtt bárki szólhatott volna, felharsant Svéd érces baritonja:
Az urak ily késői órán már nem fogyasztanak…
 |
Verebes Károly |
Verebes Károly, amilyen tüneményes ember, annyira rossz autóvezető volt. Egy körszínházi előadás után kedvesen invitálta kollegáit, hogy szívesen beviszi őket a Ligetből a belvárosba, ám mindegyikük talált valami ürügyet, csak hogy ne kelljen beülnie a kocsijába. Ki várt valakit, ki sétálni akart, ki a tópartra kiülni… Aztán, ahogy elment egy szál magában Verebes, spuri, mindenki ment Szabó Gyula autójához, és azzal indult a társaság befelé. A Gundel előtt piros lámpát kaptak, és vártak, amikor egyszer csak egy hatalmas lökés, csattanás, ütközés. Valaki hátulról beléjük rohant. Kiugrottak, és kiderült, Verebes volt. Ő nyomta meg véletlenül a fék helyett a gázt igyekezetében. Amikor meglátta őket, két karját széttárta:
Mondjátok, nektek nem lett volna mindegy?
 |
Halmay Imre |
Hosszú udvarlás után végre beadta derekát, és feleségül vette szerelme tárgyát az ötvenes évek nagy komikusa, Halmay Imre. Az esküvő után éppen készültek a nászéjszakára, amikor beállított legjobb barátja, Alfonsó egy cimborával, hogy, csak a szokás kedvéért, egyetlen kártyapartit játsszanak le. Halmay előbb húzódozott, aztán belement: csak egyetlen parti, és vége, nászéjszakája, ugye, mégiscsak egyszer van az embernek. Ebből lett két parti, majd három, aztán négy, miközben Halmay időnként berohant a hálószobába, és nyugtatta a hitvest: ez most tényleg az utolsó parti, és aztán jön. Hajnali ötkor még mindig ott verték a blattot a nappaliban, amikor teljesen feldúltan, kiborultan, tajtékozva megjelent az ajtóban fenyegető tekintettel az ifjú nej. Alfonsó csak rápillantott, és annyit jegyzett meg:
Hinnye, de tüzes a menyecske…!
 |
Agárdi Gábor |
Hajnali négykor ment a filmgyári autó, és vitte egy vidéki forgatásra Agárdi Gábort és Mádi Szabó Gábort. Onnan nyolcra hozta vissza őket, mert menniük kellett a szinkronba, tízre pedig színházi próbára. Próba után rohanás a tévébe, onnan egy rádiós irodalmi műsor felvétele, este előadás, majd
 |
Mádi Szabó Gábor |
ismét le vidékre, a forgatás befejezéséhez. Hajnali négyre értek onnan vissza a Fészek elé, és elcsigázottan, halálosan kimerülten, imbolyogva, egymásnak támaszkodva indultak befelé, hogy egy falatot végre megegyenek. Vidám társaság haladt el a Dob utca túlsó oldalán. Egyikük felismerte őket, és dévajon, rájuk mutatva felkiáltott:
Bohémek! Komédiások!
