Marozsán Erika Bringával Pesten és Berlinben
Szerepelt már egy Oscar-díjra jelölt rövidfilmben, a One-Day Crossing-ban, a Szomorú vasárnap női főszerepe után szerződtette egy német színészügynökség; Cannes-ban “a huszonegyedik század dívájaként ünnepelték. Ő hazánk legfiatalabb Európa (lassan világ)-hírű színésznője, Marozsán Erika.
Mikor érkeztél haza?
Tegnap délután. Épp csak leraktam a csomagjaimat, és öt perc múlva már a tömeggel együtt sodródtam a Sting-koncertre mindenképp látni szerettem volna, ő az egyik kedvencem. Aztán a barátaimmal hajnali négyig beszélgettünk, sétáltunk az Andrássy úton, úgyhogy még kicsit “szédült vagyok.
A világ melyik tájáról ugrottál be?
Hú, ezen néha nekem is el kell gondolkodnom, ezért is kezdtem el naplót írni! Izgalmas visszanézni, hogy pár hét alatt hány különböző városban ültem le, és fogalmaztam meg az élményeimet. Szóval, legutóbb három hétig Los Angelesben voltam. Tavaly Amerikában is bemutatták a Szomorú vasárnap című filmet, amelyet azóta már legalább egymillióan láttak, szerte az országban. Most egy záró promóciós körúton vettem részt: interjúkat adtam, közönségtalálkozókra mentem. Hihetetlen érzés volt látni a “Minden jegy elkelt feliratokat a mozikon, mondjuk, egy szombat esti vetítés előtt.
Néhány napja viszont már németül “beszélt a rögzítőd.
Hazafele egy hetet forgattam Kölnben is.
Élvezed ezt a vándoréletet?
Most már igen. Szinte minden német nagyvárosban vannak barátaim, így bárhova érkezem, vár valaki, akivel mehetek moziba, étterembe, aki szól hozzám néhány jó szót. Négy éve még úgy éreztem, hogy te jó isten, kilöktek a nagyvilágba, mi lesz velem!
Színészként hiteles tudsz lenni idegen nyelven is?
Ezen nagyon sokat gondolkozom. Nemrég láttam a Krétakör Színház Sirály-előadását, amelyben az egyik szerepet egy német színész játszotta magyarul. Miközben őt néztem, magamat is vizsgáltam: kíváncsi voltam, hogy nekem, a nézőnek teljes élményt tudott-e adni a játéka azzal a kis akcentussal, azzal a pici idegenséggel a lényében. És igen, működött! Én csak remélni tudom, hogy ugyanilyen hiteles vagyok a német vagy angol anyanyelvű nézőim előtt.
Mikor dőlt el, hogy te most egy ideig külföldön, főleg Németországban leszel ismert, elismert színésznő?
Ez nem az én választásom volt. Ha nem jön a Szomorú vasárnap, magamtól valószínűleg nem indulok el. Bár a főiskola első évében sokszor gondoltam arra, hogy hét év balettintézet után most inkább elmennék New Yorkba vagy Hollandiába, egy mozgásszínházhoz tanulni.
A táncról már teljesen letettél?
Nem, mindig újra és újra fellobban bennem a vágy: táncolni, új színházi nyelvet keresni a prózai mellé. Az a jó a mi munkánkban, hogy sohasem lezárt.
Itthon nem dolgozol?
Általában pihenni járok haza, bár lehet, hogy idén augusztusban el tudunk kezdeni egy filmet. Még mindig tagja vagyok a kaposvári Csiky Gergely Színháznak, csak éppen három éve fizetés nélküli szabadságon tengődöm. Biztos eljön az ideje annak is, amikor visszamegyek a társulathoz. Remélem, megvárnak.
Hogyan pihensz?
Aktívan! Unom a tengerpartos, napozós nyaralásokat. Most, hogy itthon vagyok, végre próbálhatok a zenekarommal! Finom, művészi popzenét játszunk ha létezik ilyen meghatározás. Erősen hajlunk a sanzonok felé, általában francia számokat írnak nekem a fiúk. Ők dolgoznak nélkülem is, amikor pedig megjövök, gyorsan megtanulom a dalokat, és indulunk a fellépésekre.
Még mindig biciklivel jársz?
Igen, Pesten is és Berlinben is van egy bringám. Ez az egyetlen tárgy, amelyik ott vár engem. Egy negyvenes években gyártott, svájci bicaj négyszáz évre hitelesítve.
Hol dolgozol legközelebb?
Bécsben, két hét múlva, egy finom humorú, furcsa krimiben egy virágárusnőt alakítok. Dolgoztam már ezzel a rendezővel, és nagyon örülök, hogy újra hívott.
Kivel szeretnél még forgatni?
A legjobban David Lynch-csel. (A Twin Peaks rendezője a szerk.)
Van rá esélyed?
Sosem lehet tudni. Most Los Angelesben találkozhattam az egyik legnagyobb amerikai filmstúdió, a Universal vezető emberével. Azért, mert a kilencvenéves anyukája látta a Szomorú vasárnapot, és utána azonnal felhívta a fiát, hogy ezt neki is meg kell néznie. Lehet, hogy Lynch is látta a filmet. Vagy a mamája…
A szerelmed hogy viseli ezt az állandó utazgatást? Hónapokra nélkülöznie kell.
Jól bírja, az ő élete is elég mozgalmas. A hosszú kapcsolat titka pedig, mint tudjuk, az, hogy keveset látjuk egymást… Azért vannak nehéz pillanataim. Nemrég például Litvániában forgattam a vilniusi gettóról. Elképesztően ellentétes érzéseket kellett megélnem a munkám során, és volt egy pont, amikor annyira beleéltem magam, annyira a szívemre vettem a szerepet, hogy belázasodtam. Egy “érzelmi láz ledöntött a lábamról. Akkor jó lett volna, ha esténként hazamehetek olyan emberek közé, akik igazán szeretnek.
Határtalan tehetségek – II. rész >>
