Terhesen nem kellettem

„Harminchét éves, félidős várandós vagyok az első babával” – írja egy miskolci olvasónk. – ,,Közel húszéves közalkalmazotti munkaviszonyomat megszakítás nélkül szereztem meg. A férjem mérnöki fizetése és az én iskolatitkári fizetésem alig fedezte az örökölt lakásunk fenntartási költségeit. Harminchárom éves voltam, amikor arra mertünk gondolni, hogy babát szeretnénk, hiszen van lakásunk, állásunk. Eddig a pontig jó, megbízható munkaerőnek számítottam, aki soha nem tiltakozott, ha túlórázni, vagy ha a beteg gyermekét ápoló kolléganőt helyettesíteni kellett. A terhességgel kapcsolatos kivizsgálásokkal járó havi egy-két napos távollétek azonban a főnökömben bizalmatlanságot keltettek, és átkerültem – tizenéves együttdolgozás után – a „megbízhatatlan munkaerő” térfelére. Ezt többször is közölte velem. Amikor Budapestre, egy meddőségi klinikára kezdtem el járni, a főnököm közölte velem, hogy számoljak le vagy menjek el tartós táppénzre, mert a munkaköröm állandó embert kíván. Nem tehetem meg, hogy az egyik hónapban dolgozom, a másikban nem. Attól kezdve, hogy terhes maradtam, táppénzen vagyok. Időközben a munkahelyemet összevonták egy másik intézménnyel. Az új főnököm megértő, de hamarosan nyugdíjba megy. Nem tudom, mi lesz a munkaviszonyommal. Ebben a régióban a rendszerváltás óta csak protekcióval lehet elhelyezkedni. Nagyon félek a munkanélküliségtől.” (G. V. Z.)

Szeretnénk megnyugtatni a kismamát, hogy munkaadója nem szüntetheti meg a munkaviszonyát a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság időtartama alatt – idézi a Munka Törvénykönyvét jogi szakértőnk, Bogdán Ágnes. Továbbá a munkába állást követő harminc napig is védettséget élvez. Ha ezt követően felmondanak neki, akkor az csak szabályos eljárás keretében történhet (indok, felmondási idő, végkielégítés). Nem állítjuk, hogy utána esetleg nem kell a munkakeresés keserves procedúrájának kitennie magát, de abban számíthat a Munkaügyi Központ helyi kirendeltségének segítségére. (Lásd keretes írásunkat, következő számunk Segítőtárs oldalain pedig közöljük a központok címeit, telefonszámait.)

Munkaügyi szakértőnk tanácsát pedig fogadja meg: Lőrincz Leó, a Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője arra figyelmeztet, a munkát keresők ne osszák meg a gondjaikat a jövendő munkaadójukkal. Ha megkérdezi a leendő főnök, meg tudják-e oldani a gyermek ápolását betegség esetén, azt kell mondani: igen – és meg is kell keresni a megoldást. Ha minden tekintetben megfelelnek a munkáltató igényeinek, akkor – már tárgyalási pozícióban lévén – esetleg lehet alkudni. A munkaadónak ugyanis joga van eldönteni, akar-e tapasztalt munkaerőt foglalkoztatni azzal a kockázattal, hogy ha betegek a gyerekei, táppénzre fog menni – vagy inkább olcsó nyugdíjast vagy pályakezdőt vesz fel ugyanarra a munkára. Egyetlen munkaadó sem kívánja magának, hogy folyton meg kelljen oldania a táppénzen levő munkaerő helyettesítését.