Az idődből adj!
Ugyancsak gyakori történet, amikor a férj azt érzi, minden tettének, igyekezetének középpontjában a családja áll, de azok legfőképpen a feleség mégis örökké elégedetlenek. De hát értetek hajtok, mit gondolsz, mi másért?! fakad ki a férj, mert elege van felesége durcás arcából, abból, hogy semmi sem jó neki. Csakhogy a nők egy jelentős része boldogtalannak érzi magát szép házban, jó autóban, még jó ruhákban is, ha közben a társának nincs arra ideje, hogy elmenjenek néha vacsorázni, csavarogni hétvégén, biciklizni a gyerekekkel, vagy csak sétálni esténként. Mindabból, amit ő a boldogságról képzel, ezek az apró, mégis fontos epizódok nem hiányozhatnak. És mindezt nem csupán magának, de a gyerekének is meg akarja adni. A látvány, hogy férje és gyerekei együtt építenek fel egy legóvárat, kosárlabdáznak, vagy sakkoznak, különleges boldogságot szerez a nőknek. Közülük jó néhánynak ez a legfontosabb, amit a társától kaphat. A minőségi idő tehát a második szeretetnyelv, amelyet különösen nehezen sajátítanak el, és törve beszélnek a férfiak.
Lepj meg valamivel!
Kabarétréfák állandó eleme az a jelenet, amikor a férj virággal állít be, a feleség pedig hűtlenség felett érzett megbánást véli felfedezni a gesztus hátterében. Az ajándékozást, mint szeretetnyelvet sokan alig-alig beszélik, mások pedig rendszeresen félreértik. A férfiak egy része bőkezű és gáláns ajándékozó, igaz, közülük néhányan narcisztikus örömet lelnek az adakozásban, jobban élvezve saját ötleteiket a másik öröménél. Ám vannak családok, ahol a férj gyakorlatilag leszokott az ajándékozásról, már ami a meglepetéses módszert illeti, és ha a feleségnek nem ez az elsődleges szeretetnyelve, akkor ez nem is okoz gondot. Ám az emberek egy része akkor érzi szeretve magát, ha kap valamit, és nem kell feltétlenül értékes dolgokra gondolni. Egy szál virág, vagy egy tábla csokoládé is megteszi, a lényeg, hogy a megajándékozott átélje: a másik gondolt rá, örömöt akart szerezni, kigondolta és megvalósította ezt a tervet.
Szívből szívesen
Néhány napja láttam a jelenetet: fehér Suzuki kanyarodott a buszmegálló elé, vezetője megállt, de nem szállt ki az autóból. Várt valakit. A benne ülő nő nagyon fáradtnak látszott, ujjaival a halántékát nyomogatta, aztán keze fejére hajtotta fejét, kis híján elaludt. A pár perc múlva beérkező buszról lelépő utasok közül egy aktatáskás férfi sietett az autó felé, öröm is, meglepetés is volt az arcán. Gyors puszi csattant, aztán az autó nekirugaszkodott a hegytető felé az emelkedőnek. Csak gondolom, de nemigen lehetett másként, mint hogy a hazatérő feleség mert nem munkából jött, rövidnadrág, otthoni póló volt rajta leküzdve saját fáradtságát, beült az autóba, és legurult a megállóba, hogy a férjének ne kelljen felgyalogolnia a meredek utcán. Azt persze nem tudom, hogy a szívesség mennyire elsődleges szeretetnyelve az asszony férjének, de azt igen, hogy sok nő és sok férfi a kisebb-nagyobb szívességek révén érzi át igazán társa szeretetét. Ha a másik elmegy helyette a boltba, elmosogat csak úgy, ajándékot vesz a tanító néninek, pedig nem ő szokta, megveszi a vonatjegyet, meglocsolja a füvet ezek azok az apró figyelmességek, amelyek “elérnek a társ szívéig, és megerősítik őt abban: figyel rám, tehát szeret.
Vannak családok, ahol a szülők rendszeresen megölelik, megpuszilják a gyerekeket, nyilván egymást is, ezért az ilyen közegben felnövők igénylik is az érzelmek effajta kifejezését. Másutt szemérmesen (rosszabb esetben ridegen) nevelik a gyerekeket, az érintéseket a szavak, a szívességek helyettesítik. A szerelem időszakában magától értetődően vágynak a párok az érintésre, arra, hogy minél közelebbi és minél hosszabb ideig legyen testkontaktus közöttük. Az érzelmek csendesülésének időszakában gondot okozhat, ha az egyik fél a másik érintéseinek, simításainak, ölelésének ritkulását az érzelmek hiányaként éli át, pedig lehet, hogy a társa olyan családban nevelődött, ahol nem ezt szokta meg. Persze megtörténhet mindez fordítva is: ha valaki nem igényli az örökös testi kontaktust, és társa szeretetének egészen másfajta tanújelét várná.
Első megközelítésben szerintem a legtöbben arra hajlanak, hogy társuk a felsorolt öt szeretetnyelv mindegyikét beszélje. Kedves szavak kíséretében mosogasson el, majd miután átadta a hosszú hetek utánajárása végén megvett ajándékát, forró öleléssel adja tudtára élete párjának, milyen erősek is az érzései. Aki így értelmezi az előbbi nyelvleckét, annak realitásórákat is kellene vennie. Ám aki kész arra, hogy végiggondolja, minek is örül a másik, és azt értelem és érzelem segítő kettősével kész jobban beépíteni a közös életbe, az felsőbb osztályba léphet.
