Mondd meg, hogy pihensz, megmondom, ki vagy

A negyedik a gyerekeit regulázza, az ötödik rongyosra járja a lábát, hogy minden nevezetességet megismerjen, a hatodik hajtja a nőket (pasikat), hajnalig táncol vagy éppen vedel. Nem sorolom tovább, ezerfélék vagyunk, ezerféleképpen pihenünk…

Találkoztam egy lánnyal. Csinos, ápolt, tanult – ó, az első benyomás remek volt! –, de a beszélgetésünk második órájában már kényelmetlenül fészkelődtem a széken. Ugyanis ő kitartó gyűlölettel szidta a kedvesét, aki a rövidke nyaralásuk minden áldott hajnalán kiballagott a vízpartra, és horgászbottal a kezében, “agyatlanul bámulta a vizet délig.”

– Csalódtam! – könnyezett a lány –, ezt a hóttunalmas arcát a nyolchónapos együttélésünk alatt elfelejtette megmutatni…

Félreértés ne essék, nem akarom a horgászokat védeni – egyetlen hal halála sem szárad a lelkemen… –, mégsem tudtam azonosulni a dühös széplánnyal! Mert hogyan lehet úgy élni valakivel közel egy évig, hogy fogalmunk sincs arról, mi jelent kikapcsolódást a kedvesünknek? (Ráadásul egy túlhajszolt ember számára a hajnali vízpart mennyei csendje felérhet egy pszichoterápiás kezeléssel.)

Másutt vagyok, mást csinálok

– Olyannyira jellemző ránk a pihenésünk (valós vagy vágyott) módja, hogy a pszichodráma-csoportjaimban diagnosztikai módszerként alkalmazom a “társasutazást” – mondja Kiss István pszichológus. – Ennek keretében a résztvevők elmesélik, hol nyaralnának, mi pihentetné, kapcsolná ki őket, hogyan éreznék jól magukat…

– Lehet rosszul pihenni?

– Nincs szabály, de azt leszögezhetjük: ha nyaralás közben pontosan azt folytatjuk, amit otthon abbahagytunk, akkor rosszul (eredménytelenül) pihenünk. Ha egy városi családapa a Balatonnál, a tengerparton vagy egy hegyvidéki faluban éppúgy szervez, irányít, dirigál, mint az otthonában meg a munkahelyén, akkor nem piheni ki magát. Hiszen az elutazásnak az a varázsa – azzal üdít fel –, hogy másutt vagyunk, mást csinálunk, más élményeket fogadunk be! Épp ezért töltődik fel az olyan ember, aki nyaraláskor időt szakít azokra a sportokra, amelyekre otthon nincs módja, energiája. Sokan jönnek rá ilyenkor, hogy mennyi új tevékenység (örömforrás) létezik: mondjuk, kipróbálják a búvárkodást, és ez olyan különleges élmény számukra, hogy utána évekig olyan helyekre utaznak, ahol hódolhatnak az új szerelemnek.

– És mit szól azokhoz, akik úgy élik át a “másutt vagyok, mást csinálok” élményét, hogy kitör belőlük a vadállat? Ájulásig vedelik a sört, agresszívan hajkurásszák a nőket, fittyet hánynak a civilizációs szabályokra…

– A honfitársaink és a külföldiek között is akadnak ilyenek. Ők azt hiszik, hogy a pihenés azonos az önmagukból való teljes kivetkőzéssel. Pedig ez nemigen szül új élményeket, legfeljebb sok-sok másnapos, fejfájós reggel emlékével térhetnek haza.

Mondd meg, hogy pihensz, megmondom, ki vagy – II. rész >>