V mint Viktória!

Valkai Anna és Kiss Viktória

Viki öthetes kora óta minden hazai meccsen ott van, csak magas láz vagy a bárányhimlő tarthatja távol a lelátóról.

A Világ Liga idején találkoztunk, Gergő Amerikában pólózott éppen, és nem sejtette, hogy a lánya, aki a kiutazáskor még egy szót sem beszélt, már a “szívószál” szóval próbálkozik.

– A vízilabda nem tölti ki az életünket – mondja Anna, aki egyébként a Sydney-ből hazatérő férjét azzal lepte meg, hogy teljesen felújította a telkükön álló kis házat. – Ez a kötelesség, ennek rendelünk alá mindent, de azért tudunk másról is beszélni. Ha Gergő otthon van, úgy intézem, hogy olyankor ne kelljen hivatalos ügyeket intézni, csak legyünk együtt, pihenjen, örüljünk. Erre mondják: nyugodt háttér. Ha külföldről hazatelefonál, akkor is azt akarja tudni, rendben van-e minden a pici lánnyal, velem, a szülőkkel, a ház körül, a kutyáival. Ez nyugtatja meg, bár nem egy ideges típus.

Anna meccsek előtt négy-öt-hat órával már soha nem hívja a férjét, nem akarja itthoni dolgokkal rabolni az idejét, a figyelmét. Az olimpia más szempontból is tabu neki.

– Eszembe sem jutna kiutazni! Csak teher lenne Gergőnek, azon gondolkodna, mi van velünk. Eb-n voltam már kint, de ott csak pólósok vannak, mindenki ismerős, mindenhová el- és bejutunk, az más.






– Hogy fontos-e nekem a győzelem? Hát persze! Gergő ezért jár naponta kétszer edzésre, ezért zajlanak így a nyarak, ezért mondja le a kedvenc együttese koncertjét a másnapi meccs előtt, ezért csinál mindent, de mindent. És ami ennyire fontos neki, az ennyire fontos nekem is.