 |
| Jánossy Anna |
Természetesen vannak olyan családok, amelyekben az apa az elfogadóbb az önállóságra vágyó kamaszlánnyal szemben, bár az általam ismert tizen-huszonévesek többsége inkább az édesanyját avatja be a belső ügyeibe (vagy őt sem). Emiatt sok anya a villámhárító nem túl hálás szerepkörében domborít ezekben a nehéz években
Olyan főiskolás lánnyal is beszéltem, aki nevetve jelentette ki: ,,én már nem erőlködöm, hogy apámmal elfogadtassam a kedvesemet. Ha hazavinnék egy amerikai milliárdost, aki Brad Pitt külsejével és Einstein agyával rendelkezik, apu elhúzná a száját, és azt mondaná, hogy nyuszin vezeti a kocsiját
Apám a hatalmát, a vezető szerepét félti a családunkba furakodó idegen hímektől!
Az én papám nem félti a hatalmát, mert nálunk demokrácia van, pontosabban: kettős hatalom állítja a tizennyolc éves Jánossy Anna. De apu a gyerekeivel már nem olyan demokrata, mint anyuval. Persze, nagyon szeretem, de néha szörnyen nehéz őt elviselni. Mert apu mindent tud, mindent a legjobban tud! Ő tényleg zseniális matekból, csodásan beszél angolul, közgazdásznak sem lehet rossz, hiszen sikeres a cége. De lelki dolgokban nem professzor! Nehezen teremt kapcsolatokat, és bizony nagy dráma lett volna, ha ő tanárságra adja a fejét
Mert attól senki nem lesz különb, ha elmagyarázzák neki, hogy hülye! Ugye? Szóval, apu kevés empátiávál megáldott, nagyon jó ember, aki anyun kívül senkire sem figyel igazán. Ha anya rosszkedvű, akkor izgatott lesz, ha én, akkor arra gondol, hogy nem tanultam, és rossz jegyet kaptam
Természetesnek tartotta, hogy két főiskolára is felvettek az ő lányát felveszik! , közben felháborította, hogy különtanárhoz kellett járnom az angol nyelvvizsga miatt. Ha szorgalmas lennél, különtanár nélkül is menne! Nem érti, hogy egy tizennyolc éves lány nem tanulógép! Elismerem, hogy a barátomat (már két éve járunk) nem bántja, sőt, amióta a főztjét megdicsérte, már egy kicsit szereti is, de engem úgy kezel, mintha ötéves lennék. A barátom két hétre elutazott az édesanyjával és a testvérével. Amikor hazaértek, mondtam anyunak, hogy szeretnék náluk aludni. Apu meghallotta, és csodálkozva kérdezte: minek ez a sietség, sokat találkozhattok még a nyáron?! No comment
Szóval nekem naponta meg kell vele vívnom azért, hogy ne olyannak lásson, amilyen tíz évvel ezelőtt voltam a copfjaimmal
 |
| dr. Belső Nóra |
– Azok a rendes apák, akik a családjukért élnek és dolgoznak, akik úgy érzik, hogy kizárólag rajtuk múlik a szeretteik sorsa, idővel idealizálják önmagukat magyarázza dr. Belső Nóra. És egy idealizált (tökéletes) apához ideális lánygyerek, a gyerekhez pedig tökéletes udvarló illik! Veszélyes kör
Hibátlan emberek nincsenek, tehát a kamaszlánynak elege lehet abból, hogy neki és a szerelmének fel kell kapaszkodnia az apa által állított piedesztálra. Mi a megoldás? Kizárólag az, amire (sajnos) a mai fiatalokat éppúgy nem készítik fel az iskolákban, ahogy az apákat sem készítették fel
Az érzelmi életünk ismerete, az érzelmek megfogalmazásának képessége. Ha apa és lánya egy jóízű beszélgetésben tudja tisztázni, hogy a papa miért sírja vissza (nem is tudatosan!) azt az időszakot, amikor a copfos lánya csak érte rajongott, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy leválás folyamata zökkenőmentes legyen.
