Sztárok a házasságról 2.

Házasságban – szabadon

„A személyes szabadság sokkal fontosabb, mint a házasság” – mondja a Nők Lapja kutatásában részt vevők nyolc százaléka, de mit mond egy házasságban élő, szabadnak született zenész?
– Szerintem attól, hogy valaki házasságban él, még nem sérül a személyes szabadsága. Jobb esetben… – válaszolja Bódi László „Cipő”, a Republic zenekar énekese. – Persze biztos mindenki másképp él egyedül, mint amikor együtt van valakivel, de egy kapcsolat nem a felek szabadságának korlátozásáról szól, vagy ha igen, akkor ott valami baj lehet. Az nagyon fontos, hogy az ember időben nősüljön, ne túl korán. Mondjuk, harmincnégy évesen… Nekem az volt az „időben”. Mert például ahhoz, hogy gyereket vállalj, kell egy bizonyos kor, egyfajta érettség, hogy igazán tudj és akarj vele foglalkozni, ne azon gondolkozz, hova mész inkább este iszogatni… Ha rosszkor mondod ki az igent, könnyű elrontani a házasságot.





Rossz házasság kontra magány

„Még egy rossz házasság is jobb a magánynál?” – erre a kérdésre a megkérdezettek tizenhárom százaléka bólintott.
– Szerintem ez egy nagy butaság – mondja nevetve Till Attila, televíziós személyiség –, a rossznál ugyanis semmi sem lehet rosszabb. Éppen ezért megfontoltnak kell lenni, és csak akkor belekezdeni a házasságba, ha tudjuk, hogy összeillünk. Ha csak kicsit illünk össze, az szerintem még kevés, abból könnyen lehet rossz házasság. Viszont szerencsére létezik az együttjárás időszaka, így van időnk megtalálni azt, akivel közösen el tudjuk képzelni az életünket. A házasságnak, mint intézménynek egyébként ma már szerintem nincs sok jelentősége. Sok párt ismerek, akik boldogan nevelik gyermekeiket, papírok nélkül is. Elmúlt már az a korszak, amikor nem volt rendes nő az, aki nem házasodott meg.

Tipikus nemszeretem-mondatok

A felmérés utolsó néhány oldalán azok a mondatok, megjegyzések olvashatók, amelyeket a kérdezettek nehezen viselnek el partnerüktől. Ezek némelyikére reflektált két kollégánk:

Hulej Emese: „Bármi a fociról”

Hiába is pályázik az együttérzésemre az a nő, akit idegesít a foci. Szerintem ugyanis az nem is férfi, akit nem hoz lázba egy Eb, vagy egy kupadöntő, és akivel nem lehet beszélgetni mondjuk, a nyolcvankettes vébéről. Bár az sem jó, sőt, talán még rosszabb, ha azt képzeli, hogy egyedül ő ért a labdarúgáshoz… Nem vagyok feminista (nagyon nem!), de a fociban követelem az egyenjogúságot, továbbá a távkapcsolót és egy meccsjegyet magamnak is!
Jut eszembe, egyetlen esetben valóban indokolt csírájában elfojtani a férfi bárminemű futballal kapcsolatos megnyilvánulását. Arra az esetre gondolok, ha az illető nem a Fradinak szurkol. Mert az olyanokkal tényleg jobb vigyázni!

Münz András: Tipikus nemszeretem-mondatok

„Olyan vagy, mint az anyád.”
(Ugyan, csak dicsérni akarja a kedves mamát.)

Ha félszavakkal válaszol
(Őszintén: egész szavakkal jobb lenne?)

Ha Marikának hív
(Nem olyan nagy baj ez, kedves Klári.)

„Apukám, hülyeséget csinálsz!”
(Csak biztatja önt.)

„Csibém.”
(Hol van ez még a tyúktól!)

„Az a Répa utcai nagyanyád!”
(Vegetáriánus lehet a családban.)

„Nem kell elkapkodni!”
(Kincs egy ilyen megfontolt férfi.)

„Nem zavar, hogy szembemegyünk a forgalommal?”
(Az élet érték. Félti az önét is.)

„A te gyereked!”
(Végre itt a bizonyosság.)