 |
Tehenek, hattyúk, vadkacsák
Madáám kezdi minden mondatát a “bázisállomás főnöke, Ian Kirk, furcsa hanglejtéssel. Valószínűleg hatott a kölni, mert engem néz hajózásban jártasnak. Egy ír társaság nyomában elindulunk a gyönyörű, tizenkét méter hosszú Caprice-szal. A következő hat napon kétszáz kilométer megtétele vár ránk különböző csatornákon és a Saone folyón. Sajnos, mindenki azt hiszi, hogy megjegyeztem az összes gomb és szerkentyű funkcióját, mert Hajni pillanatonként megkérdezi:
Madáám, ez a fogantyú mire jó?
Lázasan forgatom a Captains Handbookot, vagyis a kapitányi kézikönyvet. R. K. B. vezet, és azon mélázik, milyen furcsa, hogy nincs szükség vezetői engedélyre. A fedélzeten összegyűlünk, nézzük a békés, meghitt tájat. A parton tehenek legelnek, a csendes, nyugodt kis csatornán hattyúk és vadkacsák úszkálnak. Mielőtt elandalodnánk, előttünk az első zsilip. Baj nélkül bejutunk, a parton segítőkész emberek kikötik a hajót, mi pedig várjuk, hogy a zsilipkapu bezáródása után emelkedjen a vízszint, majd kihajózunk. Harci kiáltás: sikerült! Ha ennyiből áll a zsilipelés, akkor ez menni fog!
Ideges franciák, vidám magyarok
Össze fogják törni a hajómat! Álljanak meg! üvöltözik franciául egy férfi, csak sejtjük, hogy ezt kiabálja, mert egyikünk sem beszéli a nyelvet.
English, please! szól át neki valamelyikünk, bár dramaturgiailag ez nem a legjobb pillanat. Már második napja hajózunk, éppen próbáljuk elhagyni a kikötőt, ahol megszálltunk éjszakára, de nem jó ütemben kötöttük el a Caprice-t, elkapott a sodrás, és nagyon úgy néz ki, hogy bele fogunk szállni a francia yachtjába.
Stop! üvölti a férfi, és lila a feje. R. K. B. vezet, Bea a Caprice orrából, K. B. a partról kiabál neki különböző manőverezési tanácsokat, mi Hajnival a fedélzeten drukkolunk.
Tolass! kéri K. B. Amikor ez megtörténik, a kikötőmester kezdi a stop-ot ordítani, mert éppen összetörni készülünk a stéget. Ismét a francia hajója felé indulunk, aki agyvérzés előtti pillanatait éli. Végül a kikötőmester a kötéllel egyenesbe fordít minket, K. B. felugrik a hajóra, és elhúzunk.
Idegesek ezek a franciák nyugtázza Bea, és elkezdi fotózni a tájat. A következő zsilipig egyfolytában röhögünk.
A csapat egyébként szépen épül, például közösen tanulunk franciául, mert errefelé igen kevesen beszélnek angolul. Az éttermekben találomra választunk az étlapról, mert angolul írt változat sehol sincs. Bea rendel valami furcsa nevű ételt, ami Hajni szerint lépcsőt, R. K. B. szerint lovat jelent. Végül felismerhetetlen, ám finom vacsora érkezik, ami, ha meg kell határozni, mégis inkább ló lehet, mint lépcső.
Caprice-ból Jacko
Amióta nincs orra a hajónknak, Jackónak nevezzük. A Saone folyón már hatalmas zsilippel is találkozunk. Bemanőverezünk, K. B. kimászik a yachtról, hogy rögzítse. Csak az első kötelet sikerül feldobnunk neki, így a Caprice elkezd forogni a zsilipben, és orral nekimegy a falának. A zsilipkezelő ordítani kezd:
Stop the engine! (Állítsák le a motort!)
Amint ez megtörténik, teljesen háttal fordul a hajónk a menetiránynak. Eldöntjük, nem adjuk fel, majd kifarolunk a zsilipből, bár R. K. B. közli, hogy ő még kocsival sem tud valami jól tolatni. Közben K. B. felméri a kárt: a Caprice elhagyta szép orrcsúcsát. Ekkor kapja a Michael Jackson nevet.
Mire megtelik a zsilip vízzel, a hajónk valami csoda folytán menetiránynak fordul, és simán kijutunk. Nem sokkal később látjuk, hogy az ír csapat yachtja tolatva jön ki a zsilipből.
Brillírozunk!
 |
