Boltkórosok

Újdonsült kismama ismerősöm boldogan újságolja, hogy vett egy-két új cuccot a picinek, és kitárja a gardróbszekrény ajtaját. “De hiszen itt lóg még cirka százötven hasonló darab” – sóhajtok fel a rengeteg kisruha láttán, amelyek többségén még ott fityeg az árcédula. “Ez a pár hónapos csecsemő gyorsabban nő, mint amilyen ütemben az összes ruhát ráadhatnád” – fakadok ki újra, miközben a gyerek bemászik a szobába egy agyonmosott rugdalódzóban. “Jaj, kit érdekel! Egyszerűen nem tudtam ellenállni ezeknek a cuki holmiknak. Amelyiket kinövi, majd elviszem a vöröskeresztnek” –von vállat az anyuka, és becsapja a beépített szekrény ajtaját. Ez majd tíz éve történt, méghozzá a tengerentúlon. Akkor azt hittem, ez a vásárlási megalománia is csak az amerikai álom része, és nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget.
Azóta persze itthon is ismert jelenséggé vált a vásárlási mánia, és egyre több helyen olvashatunk erről a szenvedélybetegségről, amely akár kóros is lehet. Az Egyesült Államokban minden huszadik ember, több mint 17 millió amerikai vásárlásmániás, a britek tíz százaléka. “Magyarországon néhány ezerre tehető azoknak a száma, akiknek vásárlási problémáját már sikerült kiderítenünk – ecseteli a helyzetet dr. Takách Gáspár, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Addiktológiai Osztályának osztályvezető főorvosa. – A legtöbben ugyanis nem tudják, hogy vásárlási szokásuk kóros. Sokan pedig az egyértelmű jelek ellenére sem tekintik a mániákus vásárlót betegnek.”
Annyi bizonyos, hogy a világon tízből kilenc vásárlásmániás nő. Fogyasztói társadalomban élünk, amely hatással van a személyiségünkre is. A média és a reklámok burkolt nyomására egyre többen sóvárognak új autó, új lakás után. A fiatalok körében presztízskérdés, kinek van újabb cucca, ki jár többet moziba, ki eszik menőbb helyen, és ki internetezik többet. A szakember szerint a vásárlás akkor minősül betegségnek, ha leküzdhetetlenné válik az úgynevezett sóvárgásfaktor, és már kényszeres viselkedési zavarról beszélhetünk. A beteg egy bizonyos áru láttán kényszert érez, hogy megvegye. Olyan típusmondatokkal, hogy “ezt igenis megérdemlem”, “ma még úgy sem történt velem semmi jó” hamar meg is győzi magát. A pénztárnál szinte remegő kézzel túr bele a tárcájába, arca kipirul, sebesebb lesz a szívverése. Szinte felér egy kielégüléssel a vásárlás, de legalábbis katartikus élmény a számára.
Hazaérve, a mámor elmúltával sokan lelkiismeret-furdalást éreznek. Előfordul, hogy ezért az újonnan vásárolt holmit soha fel sem veszik. A betegség tehát nem pénz, hanem sóvárgásfüggő. Mint minden emberi játszma esetén, a kóros vásárlás hátterében is lelki zavarok, kielégítetlen szükségletek keresendők. “Akkor kell megijedni, amikor a vásárlási mánia már az egzisztenciát, a kapcsolatokat veszélyezteti, és ha ennek következtében valakinél szorongásos tünetek, pszichoszomatikus és keringési zavarok jelentkeznek – figyelmeztet dr. Takách Gáspár. – Olykor a párkapcsolat is megsínyli a vásárlázat. Már itthon is előfordult olyan eset, hogy a férfi válóokként hozta fel felesége kontrollálhatatlan költekezését. A kitartóbb férjek eleinte a pénz eldugásával próbálkoznak, de ez nem megoldás.”

A Nők Lapja Évszakok novemberi számából megismerheti a vásárlási mánia hátterét és gyógymódját is.