Orvosi számlák

Ha ez megvan, nem érezzük becsapva magukat. Annál inkább az illetékes szakhatóságok, amelyek még nyáron bejelentették: a magánrendelőket ellenőrző akciócsoportot hoznak létre. A razzia módszertana október közepén még mindig kidolgozás alatt állt, az orvosok többsége pedig – simli ide vagy oda – úgy tűnik, csöppet sem ijedt meg.

– Itt az árlista, ahogy kell – húz elő egy lapot a mályvaszínű váróban tornyosuló magazinok alól a … kerületi magánbelgyógyász. Nos, valóban ott van: vizsgálat 1. alkalom 8000, kontroll 4000 – Persze nem igazán friss… – teszi hozzá mosolyogva. – Az Orvosi Kamarának létezik egy ajánlása, hogy egyes vizsgálatokért mit kell minimálisan elkérni, de van olyan kolléga, aki „akciózik”, és ez alá is lemegy. Ilyen a piaci verseny. Persze az árlista sem szentírás. Nálam számítanak a beteg körülményei, és az is, hogy mennyi ideje jár hozzám. Egy leszázalékolttól nem fogok annyit kérni, mint egy milliomostól.

Amikor a számlára kérdezek, máris mutatja a számlatömböt: van neki olyan is: – De ritkán használom, nem szokták kérni. És megeshet, hogy számlával magasabb lesz az összeg, mert igaz, hogy ez áfamentes tevékenység, de adózni azért kell utána…

Becslések szerint minden hatodik orvosnak van magánorvosi praxisa, de többségük csak mellékállásban privát doktor. Az engedélyt leggyakrabban fogorvosok, nőgyógyászok, belgyógyászok váltják ki. Aki megteheti, egyre többet áldoz arra, hogy kikerülje az állami ellátást, a magánorvosok nagy része – egyes feltételezések szerint nyolcvan százaléka – pedig (állítólag) kicselezi a hatóságokat. A szabálytalankodók lebuktatása reményében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) közös ellenőrzést kezdeményezett az adóhatósággal és a tisztiorvosi szolgálattal: kap-e a beteg számlát, van-e a váróban kifüggesztve árlista, és nem számolják-e duplán a kezelés költségeit (például egy nőgyógyász, aki a magánrendelőben levett minta vizsgálatát a beteggel és az OEP-pel is megfizetteti).

Éjszakai szülés – számlára

– Én azt a plusz ezer forintot, amelyet egy rákszűrésért elkérek a magánbetegeimtől, ki is fizetem egy laboros kollégának a kórházban, és ez sehol máshol nincs elszámolva – magyarázza a nőgyógyász, ezúttal egy komor külvárosi kórházban. – Amúgy meg mindenki tudja, hogy itt – tisztelet a kivételnek – aki tud, csal, hazudik. Ha a magánrendelésen van tíz beteg, akkor abból én is háromnak adok számlát. Aki másodállásban dolgozik így, persze, hogy ki akarja játszani az adót, hiszen nagyok a költségek, a kórházi fizetésről meg ne is beszéljünk… De lenne megoldás. Mondjuk, itt van a paraszolvencia kérdése: például, amikor a páciensre szilveszter hajnalban „jön rᔠa szülés, és a választott szülészének akkor, a szabadidejében kell a kórházba rohannia. Ha az orvosnak lenne egy saját maga által meghatározott fix tarifája, akkor a hölgy kifizetné, kapna róla számlát, a doktor pedig leadózná. Ha ezt a tarifát valaki soknak gondolja, mehet máshoz. Tiszta helyzet. Ahogy mindenhol Nyugat-Európában… Ha a közalkalmazotti munkaidőmről van szó, az is más. Délelőtt például egy magánbetegem járt itt, ilyenkor természetesen kötelességem ingyen ellátni. Csak hát várnia kellett két órát, mert éppen műtőben voltam. Ilyenkor, ha akar, fizet, ha nem, nem.

Illusztráció: Europress, Portrék: Bulla Bea

» A cikk itt folytatódik.