Orvosi számlák – II. rész

Dr. Czakó Annamária

„Fájdalommentes” foghúzás

– Tizennégy éve mindig adok számlát a betegeimnek, akkor is, ha nem kértek, és talpon tudtam maradni. Én szeretek nyugodtan aludni…– mondja dr. Czakó Annamária, egy II. kerületi fogászati magánrendelő tulajdonosa. – Megnézem a pácienst, felveszünk egy tervet a teendőkről, részletes listát írunk arról, mi mennyibe kerül (mindennek fix ára van), a beteg eldönti, mit szeretne belőle, aztán aláírja a lapot. Az a baj, hogy ebben az országban imádnak azzal foglalkozni, hogy ki mennyit keres. Én a magánpraxisomat tizenöt év kemény munkájával építettem fel, most már könnyebb, de ha valaki kiszámolná a havi költségeimet, megdöbbenne. Ezt meg is kell keresni, amit csak úgy lehet, ha mindig tudsz újítani, jobbítani, és tisztességesen dolgozol. És hányan nem akarnak fizetni! Rendszeresen előfordul, hogy kezelés után azt mondja a páciens, nincs nála pénz, aztán soha nem látom többet. Van, hogy háromezer, és van, hogy százezer forintról van szó…

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hatóság (APEH) tájékoztatása szerint a számlaadást figyelő adóellenőrök „ál-betegként” is megjelennek majd a rendeléseken. Arra a kérdésre, nem feltűnő-e, ha – a közös ellenőrzés miatt – egyszerre két hölgy megy be, mondjuk a nőgyógyászhoz, megnyugtattak, hogy az „anya-lánya”, vagy „két barátnő” szituáció kellően életszerű. Megkérdeztem jó pár orvost, ezek után adnak-e majd számlát. Mind azt felelték, többségében ismerik a betegeiket, az újak pedig már bejelentkezéskor hivatkoznak valakire. De ha egy ismeretlen páciens kicsit is gyanús, természetesen megkapja a nyugtát. Ám még valamiben – tapasztalat alapján – egyetértettek: szerintük azzal az orvossal, aki a harmadik mondat után nem ismer fel egy adóellenőrt, valami baj van…

Valakinek sürgősen fizetnie kell

Éger István

– Amióta létezik magán egészségügyi szolgáltatás Magyarországon, gyakran megesik, hogy az orvos „feketén” beküldi a magánbetegét röntgenre, laborba stb. Ugyanis képtelenség lenne ezt mind megfizettetni – mondja Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. – A másik oldalról, viszont ezek a vizsgálatok járnak a páciensnek, mert fizeti a társadalombiztosítási díjat. Valahol itt van az egészségügy alapvető problémája, ami már túlmutat a magánorvos-kérdésen. Mindenekelőtt a politikának meg kellene határozni a kötelező egészségbiztosítási alapszolgáltatások körét, aztán piaci áron megfizetni a szolgáltatásokat. Most ugyanis az történik, hogy ha felvágunk egy hasat, annak van egy sok elemből összeálló fix költsége, az egészségbiztosítási alapot viszont úgy határozták meg, hogy ennek csak egy részét kapja meg az intézmény. A rendszerváltás óta senki sem merte vállalni, hogy kimondja: csak ennyi jut az egészségügyre, a többit fizesse meg a polgár kiegészítő biztosítás, vagy bármi formájában; illetve, hogy a fennmaradó összeget átvállalja az emberek helyett, más költségvetési kiadás rovására.

A kártyákat leosztották, avagy ki helyett fizetünk?

A rendszerváltás után az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást biztosítási alapúra helyezték Magyarországon, azaz kimondták, az ellátásért fizetnünk kell. Néhány évig létezett az úgynevezett biztosítási kártya, érvényességi határidővel. Tehát nyomon követhető volt, fizet-e utána valaki, vagy sem. Utóbbi esetben ki kellett fizetni az adott ellátást, vizsgálatot. Aztán a régi kártyákat lecserélték, és mindenki kapott egy társadalombiztosítási azonosító jelet (TAJ-számot).

Dr. Kőrösi László

– A jelenlegi szabályozás értelmében az egészségbiztosítás természetbeli ellátásai során minden biztosítottat azonos szintű ellátás illet meg, függetlenül attól, mennyi járulékot fizet be. Az APEH szedi be ezeket a járulékokat, de náluk nem létezik olyan adatbázis, amelyen keresztül nyomon követhető lenne, hogy van-e kötelező járulékfizetés az azonosítószám mögött – mondja Dr. Kőrösi László, az OEP főosztályvezető-helyettese. – Persze, ha létrehoznák, akkor ki vállalná az ellátás megtagadását egy nyílt töréses betegtől? Azt hiszem, erre a döntésre sem a politika, sem a társadalom nem készült fel.

Éger István szerint másról is szó van: – A kilencvenes évek közepére a törvényben leírtak ellenére „visszacsempészték” Magyarországra azt az állampolgári jogon járó ellátást, amely még az elmúlt rendszer sajátja volt, miközben a másik oldalon nem állami, hanem járulék alapú finanszírozás van. Nem csoda, hogy működésképtelen a rendszer. Ha az ember egyénileg követ el ilyen mulasztást, azt hűtlen kezelésnek nevezik. Csak ezt senki sem meri kimondani.

Illusztráció: Europress, Portrék: Bulla Bea