Nagy családot szeretnék – II. rész

– Nyilván folyamatosan bombázzák a műsort reménytelen helyzetben lévő emberek. Nehéz lehet kiválasztani azt, aki lehetőséget kap, és elutasítani a többieket.

– Igen, hiszen ki vagyok én, hogy sorsok fölött döntsek? Mégis dönteni kell arról, ki az, aki megkapja a szalmaszálat. Az is megesett már, hogy az általunk bemutatott nehéz sorsú emberek elutasították a segítséggel jelentkezőket. Saját erejükből akartak talpra állni. Az élet erről is szól, és mi a valódi világot próbáljuk megmutatni, még ha kiragadott példákon keresztül is.

– Sokan támadják a műsort fölvállaltan bulvár műfaja miatt.

– Számomra a bulvár azt jelenti, ami érdekes, izgalmas, különleges. Hét éve dolgozom ennél a műsornál, de kétfejű borjút még nem láttam, holott folyton ezzel példálóznak. Egyetlen háromlábú csirkére emlékszem egy másfél perces anyagból. Nagyon nagy a felelősség minden létező médiumon, a tévéken különösképpen, de nem pótolhatják az iskolát, a családot. A televízió elsődleges dolga a nézők igényeinek kielégítése, más szóval a szórakoztatás. Rengetegen támadnak bennünket, de komolyan mondom, hogy ez engem sohasem bántott.

– Mennyi időt szán még a Fókuszra?

– Az előbb már mondtam, ez a műsor hétéves. Egy ekkora gyereket nem hagy magára az ember, főleg, ha szinte a szülőanyjának tekinti magát. Nyilván nem ragaszkodom ahhoz, hogy hatvanévesen is vezessem, de egyelőre nem gondolkozom azon, mi lesz ezután.

– Még sohasem találkoztunk civilben, így nekem is csak az képem alakulhatott ki a „fókuszos” Marsi Anikóról, amit a képernyőn keresztül láthatok. Az a kép egy nagyon visszafogott emberről szól. Ehhez képest megjelent egy csinos nő, izgalmas zöld harisnyában, rövid szoknyában és csizmában, aki szigorúan magázódik, majd együtt salátázunk, én kérdezgetem, ő pedig mindenre olyan őszintén, nyugodtan válaszol, mintha régóta ismernénk egymást.

– A képernyőn nem látszik, milyen vagyok az asztal alatt, tehát érthető a meglepetése.

– Szerintem ezzel a nézők sokat veszítenek…

– Köszönöm, de térjünk vissza az érzelmekhez, illetve arra, hogy a nézők milyennek látnak! Volt már arra példa, hogy megkönnyeztem egy-egy olyan történetet, amelyet nem láttam adás előtt, és abban a pillanatban rám is elementáris erővel hatott. De nem ez a jellemző. Mivel magam sem szeretem, ha megmondják, hogy mit gondoljak, ezért én sem sugallhatom a nézőknek, mikor sírjanak vagy guruljanak méregbe.

– Alapvetően kiegyensúlyozott ember?

– Igen.

– Mit csinál, ha megbántják?

– Ha lehet, megpróbálom megvédeni magam, igyekszem úgy viselkedni, mintha pajzs lenne körülöttem. Nem szeretem, ha mások is látják a sérüléseimet, ezért tűnhetek néha hűvösnek, akár ridegnek is. De gyakran áttörik a páncélom, olyankor hosszú ideig rágódom azon, vajon miért kaptam ezt, és mit csináljak, hogyan értelmezzem a dolgot.

– Meg tudná jelölni három alapvető tulajdonságát?

– Nem tudom, hogy van-e értelme az ilyesminek. Olyan egyszerű lenne olyasmiket mondani, hogy „természetes szőke vagyok”. Magáról például sokkal könnyebben találnék három jellemzőt.

– Ugorjunk! Mi a legfontosabb ön számára a párjában?

– Minden. Nem tudok kiemelni olyasmit, hogy kedves, mert az így nem is igaz. Pontosabban, dehogynem. Velem kapcsolatban nagyon kedves, a külvilág felé viszont zártnak tűnik. Volt már olyan újságíró, aki tőlem kérdezte meg, odamehet-e hozzá, mert olyan szigorúan néz. Persze, ilyen az arca, de egy tündér, biztattam.

– Biztos épp fogyókúrázott, az nem tesz jót a mimikának.

– Személyes sikernek tudom be, hogy felhagyott végre hónapok óta tartó, fagyi alapú fogyókúrájával. Falra másztam attól, hogy semmiféle normális táplálékot sem vesz magához, miközben naponta kétszer edz. Végül megadta magát, azóta egészséges ételeket eszünk. Szóval én azt hiszem, hogy Laciban mindent szeretek. Sokkal egyszerűbb lenne arra válaszolni, hogy mit nem kedvelek benne, mert ilyen nincs. Remélem, hogy ezt tíz év múlva is ugyanolyan komolyan ki tudom mondani, mint most. Hiszek abban, hogy két ember között megmaradhat ez a nagyon fontos érzés, szoros kapocs.

– Korábban említette a korkülönbséget.

– Nem érezhető, mert én koravén vagyok, ő meg fiatalos.

– Közös gyerekkel kapcsolatos tervek?

– Nyilván előbb-utóbb fontos lesz az is. A gyerekvállalás két emberről szól, ha mindketten abban az életszakaszban járnak, amikor jönnie kell, akkor jönni is fog. Én nagy családot szeretnék.