Fájdalommentes szúrás
Sajnos, a gyógyszerek egy idő után hatástalanná válhatnak. S ezek a betegek is inzulinra szorulnak, hasonlóan az egyes típusúakhoz, akiket csak ezzel lehet kezelni. Természetes, hogy félnek a betegek a tűszúrástól, pedig az inzulinbeadás technikája összehasonlíthatatlanul jobb, mint pár éve volt. Ma már minden: tű, fecskendő egyszer használatos, eldobható, és szinte nem is érzi a beteg, amikor beadja magának az inzulint például egy speciális, tollnak nevezett eszközzel, amelyben megbújik a tű. Zömében humán inzulint alkalmazunk, amely teljesen azonos a szervezet által termelttel, míg régen a szert sertések hasnyálmirigyéből vonták ki. Sőt, megjelentek a piacon az úgynevezett inzulinanalógok is, ezek a humán inzulin továbbfejlesztett változatai, amelyek még inkább képesek létrehozni és fenntartani az egészséges szervezetben jellemző, élettani állapotot.
Normális esetben testünkben van egy alap inzulin-elválasztás, emellett, ha eszünk, akkor a gyomor-bélrendszerből felszívódó szénhidrát hatására megemelkedik a vércukorszintünk, ami elindít egy gyors inzulinválaszt: az inzulin bekerül a vérbe, és lenyomja a cukorszintet. A cukorbetegeknél két ponton is sérülhet a vércukor-szabályozás: egyrészt a gyors inzulinválasz hiányzik, és a vércukorszintjük étkezés után tartósan magasan marad, másrészt előfordulhat, hogy az alap inzulinszükségletet is pótolni kell.
Az új szerek részben gyors, sőt, ultragyors hatású inzulinanalógok, amelyek ezt a hiányzó inzulinválaszt pótolják. De léteznek már olyan szerek is, amelyek az alap inzulinszintet tartják egyensúlyban, hogy az egyenletes legyen, mint az egészségeseknél, s ne ugráljon. Ez az úgynevezett bázisinzulin-készítmény már nálunk is kapható: egy nap egyszer kell beadni, és huszonnégy órán át garantáltan biztosítja az alapszintet.
Az ultragyors hatású inzulin pedig sokkal szabadabb életet biztosít a betegnek, hiszen már nem kell olyan kötötten tervezni a napirendet, főleg az étkezéseket, mint korábban. Az orvos eddig előírta, hogy ha reggel hétkor be kell adni az inzulint, akkor hét harminckor reggelizni kell, és így tovább egész nap miközben iskolába, munkába rohanna, vagy éppen aludna még. Az új szert viszont beadja, leül, és már ehet is ezek látszólag apróságok, de egy cukorbeteg életét nagyban megkönnyíthetik. Ha egy tizenéves gyerek, aki ma cukorbeteg, él hetvenéves koráig, és minden nap szúrja magát, akkor ezeknek az apróságoknak mikor adom, mivel adom, fáj, nem fáj, eltolhatom-e az étkezés időpontját nagy jelentőségük van.
A legújabb ellenőrzési lehetőség
Az utóbbi években már széles körben a betegek rendelkezésére állnak az otthoni mérőkészülékek, de hangsúlyozom, ezek nem helyettesítik az évi három-négy alkalommal történő ellenőrzést, azt, hogy szemészeti vizsgálaton, vizeletvizsgálaton vegyenek részt. Nagyon hamar felismerjük, ha elindul egy szövődmény, és tudunk tenni azért, hogy abban a kezdeti stádiumban meg is álljon. Nemrégiben megjelent egy új mérési lehetőség, amely a vér úgynevezett A1c szintjét mutatja ez már hazánk cukorbeteg centrumaiban is elérhető. Eddig csak a pillanatnyi és állandóan változó vércukorszintet tudtuk megállapítani, az úgynevezett A1c-érték viszont megbízható módon jelzi az elmúlt két-három hónap globális vércukorszint-értékét.
(Következő lapszámunkban a gyermekkori cukorbetegségről olvashatnak, az azt követő 50. számunkban pedig arról, milyen természetes szerekkel lehet kiegészíteni a diabétesz terápiáját.)
A jövő az inhalációs inzuliné?
Azért, hogy ne kelljen szúrnunk, még ma is mindent elkövetnénk. Épp ezért foglalkoztatja az a kérdés a tudósokat, hogy miként lehetne tűszúrás nélkül inzulint juttatni a szervezetbe. A tabletta, mint megoldás kiesik, mivel a gyomornedvek elbontják az inzulint. A távoli jövő egyik lehetőségeként említik az inhalációt: a beteg egy, az asztmásokéhoz hasonló befúvó szerkezetet használna. Azt viszont még nem tudjuk, milyen hatása lenne annak, ha az inzulin a hörgőkön keresztül szívódna fel, mondjuk, ötven éven keresztül.
