Drága ruhák, gazdag kereskedõk – magukra veszik?

Fővárosi viszonylatokban gondolkodva az ember vagy kis utcákban válik boldogan fogyasztóvá és kap el egy akciós boltot, vagy kénytelen bevenni az egyik neonfényben ragyogó plázát. Ám ezek a fehér óriások sokkal jobban nyelik a pénzt, mint kisebb társaik valamelyik külső pesti kerületben. Néha olyan érzésünk lehet, mintha a bevásárlóközpontok üzletvezetői albérlők lennének, akik rettegnek a gondolattól, hogy nem tudnak fizetni a háziúrnak, vagyis a tulajdonosnak. Így aztán a ruha árába kénytelenek beépíteni a bérleti díjat – amit persze mi fizetünk meg.

Ha a vevő ruhát vásárol, akkor tudvalévő, hogy kifizeti a ruha alapanyagát, előállítását, a tervező díját, a szállítási és tárolási költséget, az eladó munkabérét, az adókat, és persze a harmadik világ ifjú nemzedéke által rávarrt márkajelzés árát is. Ezen felül jön a kereskedő, és költségeinek megtérülése, valamint a nem elhanyagolható haszon reményében emeli a tétet. Ami bizonyos határon belül nem elítélendő, hisz része az egészséges üzleti életnek. Egészségest mondtam volna? Nem olyan ez, mint a környezetkímélő műanyag?

Magyarországon minden más

Egy ruházati cikkek értékesítésével foglalkozó hazai cég logisztikai vezetője szerint a budapesti plázák kereskedői százszázalékos haszonkulccsal dolgoznak. Az őszinteségéért cserébe névtelenséget kérő vezető elmondta: a magas ÁFA és az üzlethelyiségek bérleti díja önmagában nem indokolná a százszázalékos haszonkulcsot. „Még ha az egyes üzletek beszállnak a közös marketingköltségbe, és kifizetik a minimálbért az alkalmazottak után, akkor sem hihető, hogy a megmaradt nyereség belefér a tisztességes üzleti haszon fogalmába.”

A kereskedő szerint a Budapest környéki bevásárlóközpontok adott esetben százötven százalékos haszonkulccsal is dolgozhatnak. „Mondok egy szélsőséges példát” – kezdi a szakember. „Pár éve volt egy közepes minőségű, egyszerű márkajelzéssel ellátott farmer, ami nagyobb tételben 1 € áron került a kereskedőkhöz. Ennyiért nem teheted ki a polcra, mert a fogyasztót megijeszted. Ezt természetesen nem fedheted fel. Ha kapásból 4000-5000 forintért árulod, nem hiszik el, hogy legalább közepesen jó az áru. Drágábban viszont még neked sincs pofád eladni egy 250 forintos farmert. Ezért hirdeted akciós leárazásként 9000 forint helyett 4900 forintért.”





Persze a kisebb pesti üzletekben még mindig találhatunk jó minőségű márkás cuccokat, ahol a kereskedők maximum 30%-ot tesznek rá az árra – hiszen nekik kevesebb bérleti díjat kell fizetniük, mint egy kiemelt bevásárlóközpont üzlethelyiségének. Holott az ÁFA ugyanaz. Pedig ez már az Unió …

Miként lehetséges, hogy a hazai vásárlóerő mégis el tudja tartani a bevásárlóközpontok kereskedőit? “Ez egy marketing generálta állapot” – mondja a kereskedő. A hazai fogyasztók rétege számszerűleg nem nagy, de jelentős tőkével rendelkezik, hogy fenntartsa ezt az állapotot. „Ha statisztikát nézel, nem a gazdagabb, márkát fogyasztóból van a több. De nem a statisztikát nézed, hanem a médiát. A magazinok, a TV, a reklámok egy perc pihenőt sem adnak, hogy eszedbe jusson a statisztika, amiben igazából nem is hiszel” – mondja a szakember.