Anya csak egy van

Sőtér Sarolta

– Amit a nőiségről, a nőiességről tudok, azt mind édesanyámtól tanultam – kezdi a harmincegy éves Sőtér Sarolta. – Mindaz, ami én vagyok, az ő, csak harminc évvel később, egy más korban. Ő a családjára tette fel az életét, három lányt szült és nevelt fel a „maga gyönyörűségére”. Miközben főállású anya volt, feleség és nő tudott maradni, aki mindig „szép és kívánatos”. Erre tanított minket is. Gyerekkoromból élesen megmaradt bennem, ahogy anyukám reggel-este frissen, jól ápoltan lép ki a fürdőszobából, megőrizve egy nő apró titkait. Odafigyelek én is, hogy a kedvesem csak a szépítkezéseim végeredményét lássa, így nem rohangálok hajcsavarókkal a fejemen vagy gyantacsíkokkal a lábamon. (Csak néha ijesztek rá különböző zöldségekkel az arcomon, de ez is családi vonás – ha hétvégén együtt vagyunk, salátakészítés közben az összes nő magára tapaszt pár uborkaszeletet.)

Ha látod, hogy egy férfi-nő kapcsolat miként működik jól, megpróbálsz te is arra törekedni – a szüleim házassága pedig abszolút példamutató számomra. Először is azért, mert megküzdöttek egymásért, másrészről pedig, mert tiszteletben tartották és megbecsülték a másikat. Talán azért is, mert apunak nem volt könnyű elcsábítani az anyukámat. Egyszer, annak érdekében, hogy kettesben maradjanak, szervezett egy barátokkal közös strandolást, aztán „lefizetett” mindenkit, hogy inkább maradjanak otthon. Az első igazi randijukon négy órát vártak egymásra: anyu beragadt a lakásba, ezért csak órákkal később tudott elindulni, de felszállt a buszra akkor is, mert tudta, hogy apu várja.
Kislánykorom óta bármikor fordulhatok hozzá a problémáimmal. Ha kamaszként lázadoztunk a tanácsai ellen, egyszerűen csak annyit mondott: „Kislányom, én nem okosabb vagyok nálad, csak tapasztaltabb”. Ezzel nem tudtunk vitába szállni. Pont ezt a fajta gondolkodásmódot tanultam el tőle – a nővéreimtől meg is kapjuk néha, hogy nekünk túl egyformán jár az agyunk. Köztünk lelki kötődés van, nem kell naponta beszélnünk ahhoz, hogy tartsuk a kapcsolatot, nem csüngünk egymáson, él ez anélkül is.

Sorsfeladat – anyámtól

Amikor a szülők és a gyermek horoszkópját összehasonlítjuk, világossá válik, hogy a szülőpár közül ki az, aki megtanítja, és egyben hozzásegíti a gyermeket az életfeladata teljesítéséhez.

Erika közgazdász famíliába született. Anyja egy nagyvállalat csúcsvezetőjeként nem sokat törődött a családdal, a háztartással. Időnként akkora felfordulás volt a lakásban, hogy a mama csizmája és kucsmája a fotelra hajítva vészelte át a nyarat. Erika a rendetlenségnél, a kosznál már csak anyja főztjét utálta jobban. Ki lehetett kergetni a világból a vasárnaponkénti langyos húslevessel, amelynek tetején zsírszigetek úsztak, a málló bundájú rántott hússal és az ízetlen süteményekkel. Elhatározta, sohasem fog úgy főzni, mint az anyja. A közgazdász diploma kézhez vétele után beiratkozott egy szakács- és cukrásztanfolyamra. Ekkor ismerkedett meg a végzős villamosmérnökkel, és két év múlva, amikor hivatalosan is szakács és cukrász lett, igent mondott, házasságot kötött a fiúval. Erika ma háromgyermekes családanya, mindennap süt-főz, imád „háziasszonykodni”. A közgazdász diplomának is hasznát veszi, mert férje vállalkozásának olykor pénzügyi tanácsokat ad. Bármilyen furcsa, Erikát az anyja segítette életfeladata teljesítéséhez: a klasszikus értelemben családjáról gondoskodó női szerepbe. Erika ezzel feloldotta az anyai ágról épült karmát, hiszen több generáció óta ő az első nő, aki nem a szakmájában, hanem a családjában futott be karriert.

Izing Klára