nlc.hu
Aktuális
Így szeressük a gyerekeket…

Így szeressük a gyerekeket…

A szeretetnyelvek rendszere nem valami eddig még sohasem hallott, minden emberi érzésnek új értelmet adó elmélet. Inkább lehetõség...

Gyakorlat arra, hogy a szülő és a gyerek kapcsolatát egy sajátos szempont szerint segítse értelmezni és erősíteni.

Tudjuk jól, a tudomány is igazolja, milyen fogékonyak a gyerekek szüleik legkisebb érzelmi rezdülésére is. Már magzatként is éreznek és tudnak sok mindent rólunk. A tudósok, szakemberek azt is mondják, hogy nehéz a dolga annak, aki testileg, lelkileg egészséges gyereket akar nevelni. Hiszen ehhez idő, figyelem, biztonság, és ezt az igyekezetet pártoló, segítő környezet szükséges.
A gyermeklélektanban nagy tekintélyt szerzett szerzőpáros, Gary Chapman és Ross Campbell „Gyerekekre hangolva” című könyve öt szeretetnyelvet különböztet meg, és ajánl a szülők figyelmébe. Azt mondják, az a gyerek, akinek „érzelmi tankja” megfelelően fel van töltve, és biztonságban érzi magát szülei szeretetében, nem ellenálló, hanem együttműködő lesz.

Csak egy puszit!…

Képzeljünk el egy Anyák Napi ünnepséget egy óvodai csoportban. Az óvónők azt találják ki, hogy a kicsik az édesanyjukat egy székhez vezetik, és az ölükbe ülve, melléjük állva, érintéssel, simogatással kísérik az addig gyakorolt dalokat, mondókákat. Kedves, mondhatjuk, de képzeljék: tanulságos is. Mert vannak anyák, akik láthatóan feszengenek ettől a helyzettől, hiszen otthon nem szokták ölelgetni, puszilgatni a gyereküket.

Szögezzük le gyorsan, hogy testi érintésre minden embernek más az igénye. Van, akinek létszükséglet, hogy gyakran megérintsék, megöleljék, másoknak ez nem lényeges. A gyerekek sem egyformák ebben. Gond csak akkor van, ha egy testi érintésre nagyon éhező gyerek nem kapja meg a szükséges érintésadagot a szüleitől.

Kiskorban nincs baj, a csecsemő ellátása érintések sorozata, de később sok szülő hajlamos elhagyni a simogatást, néhány a kamasztól kapott tüskés ellenállás után különösen. Fiukat ritkábban érintik meg a szülők, mint lányukat, és az apák másként érintenek, mint az anyák.

Nemrég kolléganőnket látogattuk meg néhányan, kisfiát körbecirógattuk, szeretgettük, ölelgettük, puszilgattuk. Tűrte ő, sőt, örült neki, de amikor hazajött az apja, valami más kezdődött. Hemperegtek a szőnyegen, az apa a lábai közé csavarta a srácot, feldöntötte, odanyekkentette, megdöngölte. A fiú visongott a gyönyörűségtől, mi meg csak néztük: ja, így könnyű…

Kamaszok esetében a szakemberek szerint már ne próbálkozzunk a simítással, öleléssel, de a hátvakarás, dögönyözés, masszírozás, fáradtság elleni nyakmasszírozás a durcás tinédzser számára is elviselhető. Különösen, ha a szeretetnyelvek közül ő leginkább az érintésekét beszéli.

Édesapám akkor azt mondta

A szavak hatása maradandó, és vannak sorsdöntő mondatok is. „Sose felejtem el, hogy az első koncertem után apám, aki mindig ellenezte, hogy művészpályára menjek, ezt mondta: nagy örömet szereztél, fiam.” A fiúnak, aki ma már ismert zenész, rengeteget jelentett apja elismerése, hiszen ezentúl nem ellenére, hanem a támogatásával járhatott a maga választotta úton.

Az elismerésre, bátorításra, dicséretre szomjazó gyerek akkor van szerencsés helyzetben, ha harmóniában élő családban növekedik. Ahhoz, hogy valaki tudja bátorítani, erősíteni a gyerekét, fontos, hogy ő maga is bátor és erős legyen. A szorongás örökíthető, a kishitűség, a kevéske önbizalom, a félelem ugyanúgy. A szavakra fokozottan érzékeny gyerek szárnyakat vagy életre szóló ballasztokat kaphat a családban.

Itt kezdődik a II. rész!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top