Sebők Mariann (32) életmódtanácsadó
Tizenhat évesen lettem vegetáriánus. Sportoltam, és úgy éreztem, ha elhagyom a húsféleségeket, több lesz az energiám. Belülről jött a késztetés, hogy egészségesebben szeretnék élni. Az anyukám erre csak annyit mondott, hogy ennek ő nem állja útját, de főzzek magamnak. Így eleinte sajtos tésztán és vajas kenyeren éltem hetekig. Ekkor szembesültem azzal, hogy mennyi húst eszünk meg mindennap.
Akkoriban nehéz volt vegetáriánus szakácskönyvhöz hozzájutni, és mivel nem akartam csak köreteket meg főzeléket enni, magamnak kellett utánajárnom, hogyan készítik a húsmentes ételeket. Aztán kaptam egy indiai könyvet, amely a lelki oldaláról, az erőszakmentesség elvén keresztül közelítette meg a vegetarianizmust. Azért mondtam le a húsról, hogy egészségesebb legyek, de a véleményem átalakult: ne kelljen ölni ahhoz, hogy én jóllakjam. De azért csak salátán élni nem jó, kell a főtt étel.
Három gyerekem van, Aliz 9, Bali 6, Dalma 4 éves. Ők soha nem ettek húst. Nem szenvednek semmilyen hiánybetegségben, tejtermékeket fogyasztanak, így hozzájutnak a létfontosságú aminosavakhoz. Állítom, sokkal változatosabban, vitamindúsabban táplálkoznak, mint húsevő pajtásaik.
A gyerekek szeretik az állatokat, és eszükbe sem jut, hogy megegyék őket. A felnőttek szoktatják rá őket arra, hogy ez egy aranyos kis pipi, meg is simogathatod, de majd holnap megesszük. A gyerekeim büszkék arra, hogy vegetáriánusok, és nem eszik meg az állatokat. De ha valahol megkínálják őket olyan sütivel, amelyben van tojás, akkor természetesen nem mondom azt nekik, hogy abból nem ehetnek. Nem akarom ezzel fanatizálni őket. Amikor családi ebéd van, mindenki tolerálja a másik szokásait. Úgy jönnek hozzánk eleve, hogy tudják, nálunk mindenféle különlegességet lehet enni, amelyekben nincs hús.
Jelenleg a német gyerekrák alapítvány és az Istenhegyi Klinika keretein belül rákból kigyógyult gyerekek rehabilitációjával foglalkozom. A táplálkozáson keresztül törekszünk a helyes életmód kialakítására.Nem könnyű átállni a vegetáriánus életre, de számos betegség panaszait előzhetjük meg vagy csökkenthetjük általa. Fogalmunk sincs, mivel etették azt az állatot, milyen betegsége volt, csak megesszük a húsát. Pedig egy rohadt almába bele sem harapunk, egyből kidobjuk.
Schnedarek Réka (28) kismama
Már gyerekkoromban is húsevő voltam. A szüleim mesélték, hogy a hétvégi ebédeknél remegő kézzel nyúltam a csirkecomb után, amit ki sem lehetett csavarni a kezemből! Addig ettem, amíg étel volt előttem, nem tudtam megállni. A szüleink nem neveltek minket sem húsevőnek, sem vegetáriánusnak, mindenki azt ehetett, amit akart. Ennek ellenére én az arany középút híve vagyok. Ha valaki azért vegetáriánus, mert elvben nem ért azzal egyet, hogy húst fogyasszon, vagy vallási okai vannak, akkor azt is meg tudom érteni. Egyszer én is kipróbáltam, meddig állom meg. Ez azért volt különösen nehéz, mert imádom a húst. Három hónapig bírtam, de nem vettem észre semmilyen különbséget. Fizikailag nem voltam jobban, nem éreztem, hogy jobban bírnám a terhelést vagy kevésbé volnék fáradékony. Büszke voltam viszont magamra, hogy meg tudtam csinálni!
Két gyermekem van, Teo még csak öthetes, ő szopik. A nagyobbik, Kláró, másfél éves, eleinte húskedvelőnek indult, mostanra inkább édesszájú lett. Sajnos, emellett nagyon szereti a virslit, ami szerintem nem kimondottan egészséges. Azt csinálja a virslivel, amit én a csirkecombbal. Az első szava is az volt, hogy virslike!
Nem eszünk mindennap húst, de egy héten háromszor biztos, leginkább persze szárnyasokat. Eszembe sem jut, hogy ne adjak húst a gyerekeimnek. Az evolúció során a fogazatunk, a szervezetünk alapvetően
a vegyes táplálkozásra vált alkalmassá.
Ha a szakértő véleménye is érdekli, olvassa el teljes cikkünket a Nők Lapja Évszakok december-januári számában!
