 |
Nagy Ervin – Kattints a képre! |
Nagy Ervin
Kissé ziláltan fut be a teázóba, mintha egyenesen a salakos pályáról érkezne. Kapucnis pamutszvetter és joggingalsó, részben a tegnap esti jelmez, részben a mai próba kellékei. Nem aludt otthon az éjjel, nem így tervezte, szabadozik kedvesen.
Szőke vagy barna? kérdezem rezignáltan.
Vörös válaszolja előzékenyen, mire én sebtiben rendelek egy “Gondűző málna teát. De a feketéket se vetem meg vigyorog kajánul. (Mosoly le.) Most mi a baj? néz rám őszinte kétségbeeséssel. A nők mindent a szívükre vesznek… Na jó, belátom, többnyire igazuk is van. Sokszor önző disznó vagyok, hajnalig várnak rám, én meg trécselek a színházban, és megfeledkezem róluk.
Szóval megbízhatatlan vagy!
Teljesen. Szeretek egyedül lófrálni, és nem akarok kinézegetni a kispadra, miközben csinálok valamit. A hölgyek persze megbántódnak.
Hát nem a szerelmet keresed?
Dehogynem. Mindenki azt keresi. De egyelőre óvakodom attól, hogy kitegyem a lelkem az asztalra. Nem akarok még elköteleződni, meg időm se lenne egy komoly kapcsolatra. Most még más dolgom van.
Mi?
Holnap például disznót kell vágnom Gáspár Sándorral és Bán Jánossal. Tavaly határoztuk el, hogy hagyományt teremtünk. Már három hónapja ezt szervezzük, és tegnap derült ki, hogy nincs disznó. Irtó mérges voltam, de apám már szerzett egyet.
 |
Szezon – Kattints a képre! |
Ez az a százhatvan kilós dolog, amiről az előbb telefonon értekeztél? Én meg már azt hittem, antik szekrényekkel kereskedsz.
Csak százharminc, sajnos, de ez is jó lesz. Most lányokat is hívunk, mert tavaly elkövettük azt a hibát, hogy hárman küzdöttünk meg Dezsővel. Hajnali háromkor majdnem belebólintottunk a hurkába. Rengeteg meló van ám egy disznóvágáson! Mosogatás, rizsfőzés, hurkatöltés
De nagyon élvezzük. Dumálunk, iszogatunk, jó buli. Sándor és Jani is vidéki gyerekek, mint én, nem futamodnak meg a férfias munkától. Roppant közvetlen emberek, nem játsszák meg magukat, hogy ők aztán mekkora művészek! Szeretem őket, és nagyon sokat tanulok tőlük.
Hm
Összenőnek a színészgenerációk. Szerinted ez ötven évvel ezelőtt elképzelhető lett volna?
Nem hiszem. Akkor még egy-egy híres színész köré legendák szövődtek, és az idősebbek tartották a három lépés távolságot. Nekem nem is a ,,művészuramozás, meg a ,Tiszteletem, Lajoskám hiányzik, ez hidegen hagy. De az az erkölcsi és anyagi elismerés, amely régen a színészeket övezte, igenis fontos lenne. Ez persze nem jelenti azt, hogy most elégedetlen vagyok.
Még szép! Egyfolytában filmezel, a Mélyen őrzött titkok és a Szezon című filmekben nyújtott alakításaidért megkaptad a legjobb mellékszereplőnek járó díjat, a Katona József Színházban jobbnál jobb darabokban játszol, és máris itt az új mozi, az Állítsátok meg Terézanyut! Ki dicsekedhet ilyen sikerszériával a húszas évei derekán?
Valóban szerencsém van. Nagyjából úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném. A főiskoláról, ahol rengeteget dolgoztam, Máté Gábor azonnal felvett a Katonába, és rögtön főszerepeket osztott rám. Később pedig már megbízott bennem a vezetés. Furcsa módon, öt évvel ezelőtt mégis nagyobb volt az önbizalmam. A diploma után úgy éreztem, ide nekem az oroszlánt! Azóta megismertem a korlátaimat, mi az, ami megy, mi az, ami nem, min kellene javítani. Inkább nőnek bennem a kételyek, mintsem fogynának.
Megnyugtatlak, kívülálló számára ebből semmi sem látszik. Nagyon is magabiztosnak tűnsz.
Néha egyenesen nagyképűnek, tudom. Pedig csak arról van szó, hogy jól megvagyok egyedül, és nagyon megválogatom, hogy kivel osztom meg a magányomat. Nem szeretem a törtető és felszínes embereket. Van egy értékrend, amelyben felnőttem, és amelyhez ragaszkodom. Szerencsére a színházban éppen ilyen légkör uralkodik, jól érzem magam. Most a Kamrában próbájuk Kafka Perét, Bodó Viktor rendezésében. Éjszakákig bent vagyunk, igazi összmunka.
Kék-zöld a karod. Csak nem verekedtél?
Á, azok még a szilveszter nyomai. Azt hiszem, hajnalban túl merész táncmozdulatokba kezdhettem, mert akrobatikusan dobáltam a partneremet, és néha nem tudtam elkapni. Ő se engem.
Kitől örökölted a nagy természetedet?
Apámtól. Azt mondják, nagyon hasonlítunk. Gyerekkoromban Dunaújvárosban nőttem föl húzott-vont magával mindenhova, ahogy azt egy fiúgyerekkel kell. Imádtam. Azt szerette volna, ha futballista lesz belőlem.
Ő is csalódott benned?
Miért, még ki?
Hát a lányok.
Ők kapnak virágot. Néha csak annyit kell mondani a virágboltos lánynak: Hú, nagyon nagy bajt csináltam!, ő már köti is a napraforgócsokrot. De van úgy, hogy egy szál tulipán is elég.
Kata is kapott?
Arra gondolsz, hogy az életben lett-e folytatása a filmbéli románcnak? Nem, bár Gabi nagyon kedves, jó humorú lány. Még régről, a színházból ismerjük egymást. Jófajta barátság a miénk, és talán van is köztünk egy kis pluszvonzalom, amitől még izgalmasabb vele a munka. De semmi több.
