Versenyhelyzet az iskolában

De kinek használ, kit motivál? – ez az a kérdés, amely kulcsfontosságú lehet a helyes iskolaválasztáshoz.

– A magyar pedagógiai, illetve pszichológiai közvélemény eddig hajlamos volt arra a következtetésre jutni, hogy az iskolai versengés színtisztán negatív dolog, amellyel nagyon óvatosan kell bánni. Néhányan viszont úgy gondoltuk, hogy ez sokkal árnyaltabb téma, érdemes a mélyére nézni – kezdi dr. Fülöp Márta, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, aki nemrégiben az Oktatási Minisztérium megbízásából, különböző tanulmányi színvonalú általános iskolákba, gimnáziumokba látogatva, kutatást végzett a versengés és az együttműködés iskolai megnyilvánulásairól. Vele és a vizsgálat másik résztvevőjével, Sándor Mónika tudományos segédmunkatárssal beszélgettünk.

Versenyeztessünk vagy ne?

dr. Fülöp Márta

– A kutatások egyértelműen azt mutatják – folytatja a szakértő –, hogy nem lehet általános kijelentéseket tenni: van olyan tanuló, akinek a verseny és az ebből adódó izgalmak növelik a teljesítményét, van, akinek néha jót tesz, néha viszont visszahúzza, és van, aki az ilyen stresszteli helyzetekben kifejezetten rosszul teljesít. Azt viszont, hogy az én gyerekem melyik típusba tartozik – a jövője érdekében –, mihamarabb fel kell ismernem. A versengéstől ma már senkit sem lehet megkímélni: az első pillanatoktól kezdve versenyhelyzetek sokaságával találják magukat szembe a gyerekek. A cél csak az lehet, hogy megtanítsuk őket – önmagukat és társaikat építő módon – megküzdeni ezzel a szituációval. Hogy miként bánjanak a győzelemmel vagy a csalódással, hogyan fogadják el, ha valaki jobbnak bizonyul náluk. Ezek olyan helyzetek, amelyekkel nap mint nap találkozunk, mégis kevéssé nevel rá a család vagy az iskola.

Sándor Mónika

– Némelyik szülő képes arra – veszi át a szót Sándor Mónika –, hogy az óvodában tapasztaltakból leszűrje, gyermeke megállná-e a helyét egy teljesítményorientált iskolában vagy sem. Élvezné-e, hogy folyamatosan meg kell küzdenie a jó pontokért, vagy inkább elkedvetlenítené – ha egy szülőnek van lehetősége iskolát választani, ez fontos szempont lehet. Ahogy tapasztaltuk, hogy például az úgynevezett „versenyistállókban” igenis szeretnek versenyezni a gyerekek, nem a tanárok hajtják őket úgy, mint a lovakat, hanem maguktól versengenek. Számukra ez a tudáshoz vezető út!

– De mivel a szülők versenyképes csemetéket akarnak – teszi hozzá Fülöp Márta –, hajlamosak a kevésbé versengő gyerekeket is teljesítményorientált iskolába adni. Más szülők pedig – akiknek egyszerűen szimpatikusak a reformpedagógiai módszerek – annak ellenére ilyen iskolába íratják gyermeküket, hogy az a teljesítményorientáltabb közegben jobban érezné magát. Nem ritka a rossz döntés. Már csak azért sem, mert a szülők fejében a teljesítményorientált iskola rideg-hideg, a személyiségközpontú pedig barátságos és meleg hangulatú. Később, ha rájönnek, hogy mégsem ilyen fekete vagy fehér a helyzet, már nehezebb a váltás. Jó példa erre, amikor az alternatív iskolákból hagyományos és színvonalas gimnáziumba kerül át a gyerek, ahol aztán hihetetlen nehézségekkel találja szembe magát. Mert addig másra kondicionálták, máshogy tanulta a tudást!


» Itt következik a cikk II. része!