 |
| Csobánki Judit és férje, Rozmán András |
Amióta összeházasodtunk, közös kasszán élünk. Azelőtt, amikor még külön laktunk, csak akkor osztottuk meg az anyagiakat, ha elutaztunk valahova. Persze akkoriban sem számoltuk soha, hogy ki mennyit költ, hol az egyikünk, hol a másikunk fizetett meséli a huszonnégy éves Csobánki Judit és férje, a három évvel idősebb Rozmán András. Judit banki vállalati referensként dolgozik, míg András az egyik mobilszolgáltató informatikusa. A fiatalok fél éve esküdtek örök hűséget egymásnak.
Egy számlára megy mindkettőnk fizetése. Ehhez mindketten hozzáférünk, mert két bankkártyát váltottunk ki. Ha bármelyikünknek pénzre van szüksége, akkor egyszerűen kivesz az automatából, vagy fizet a saját kártyájával.
András azt mondja, nincs szüksége külön pénzre, hiszen sosem titkolózna hitvese előtt.
A feleségem pontosan látja, hogy mire költök, ugyanis mindig, amikor pénzt emelek le a számlánkról, kap erről egy SMS-t. Cserébe én az interneten keresztül ellenőrizhetem a pénzmozgásokat. Ami a dugipénzt illeti, egyáltalán nincs rá szükségem. Ha valamit meg akarok venni, egyszerűen megveszem. Akkor meg minek titkolózni? Az egyedüli zavart az okozza, ha Juditnak akarok ajándékot venni
De akkor készpénzben fizetünk, így a másik nem tudja meg, mit kap karácsonyra teszi hozzá Judit. Egyedül a nagyobb kiadásokat beszéljük meg, mondjuk a százezer forint felettieket, legyen az egy bútor vagy egy utazás.
A fiatalokban sosem vetődött fel, hogy külön kezeljék a pénzüket.
El sem tudom képzelni, hogyan kivitelezhető a külön kassza mondja Judit. El kell felezni a rezsit, a telefonszámlát, az összes kiadást? És hogyan kezelhető az, ha az egyik fél jobban keres, mint a másik? Hátradől és mosolyog, miközben a társa kuporgat?
Ebben András is teljesen egyetért:
Nálunk én viszek több pénzt haza, de egyértelmű, hogy a fizetésem egy része Jutkát illeti. Házassági szerződést sem kötöttünk, azt mondják, hogy ha két ember elég intelligens, akkor nincs is rá szükség.
A lakásunk nem közös, mert azt a férjem még az esküvő előtt vásárolta egészíti ki Judit. Ahhoz, hogy az én nevem is rákerüljön, átíratási díjat kellett volna fizetnünk, ezt viszont fölöslegesnek éreztük. Ami a többit illeti, az esküvő előtt összeszámoltuk minden vagyonunkat, hogy tisztában legyünk, melyikünk mennyit vitt a házasságba. Ennek alapján megbeszéltük, hogy ha esetleg különmennénk, kinek mennyivel járna több. Persze reméljük, hogy erre sosem kerül sor.
A közös kasszával kapcsolatos éleményeikről mesélnek ismert és kevésbé ismert párok a február 16-án megjelenő Nők Lapjában!
