 |
Talán ma is élne, ha időben kezelik
Két szomorú esemény is történt a tágabb családban, amelyeknek nem kellett volna így lenniük, ha már korábban felmerül, hogy a rákos betegeket csak rákgyógyításra szakosodott centrumokban kezelhetik írja egy olvasónk. A nagybátyámnál prosztatarákot diagnosztizáltak, és ismerősök javaslatára egy vidéki kórház elismert urológusához vittük. Az orvos befektette őt az osztályra, elvégeztetett néhány vizsgálatot, és hónapokig (!) nem tett ezenkívül semmi mást, a nagybátyám nem kapott semmiféle kezelést, gyógyszert, nem esett át műtéten sem. Egyszerűen csak fektették őt az osztályon. Amikor már nagyon rossz állapotba került, az orvos azt javasolta a nagybátyám feleségének, hogy vigyék őt haza! Ekkor lépett közbe a háziorvos (aki már korábban azt mondta, hogy vigyék máshová a nagybátyámat, csak sajnos, a felesége megbízott az említett urológusban), és egy másik vidéki kórházba vitette a nagybátyámat. Az urológus főorvos ott mindent megtett, amit tehetett, de azt mondta: már túl késő. Néhány hónappal korábban még talán megmenthető lett volna a nagybátyám, azt is megtudtuk, milyen kezelés(eke)t kaphatott volna. Hozzáteszem, utolsó pillanatáig odaadóan ápolták őt ezen az osztályon.
A másik eset: unokatestvérem feleségének mellrákja volt. A helyi kórházban kivették a daganatot, megállapították, hogy rosszindulatú volt, aztán megnyugtatták, hogy most már minden rendben lesz. A kérdésre, hogy kell-e utókezelés, azt mondták, nem kell, mert teljesen eltávolították a daganatot. Azt hitte és remélte ő is, hogy meggyógyult, mígnem fájni kezdett a lába, és orvostól orvosig járt, hogy kiderítsék, mi a baj. Végül elküldték Budapestre, ahol megállapították, hogy a csontjaiban, sőt, már a tüdejében is képződött áttét. Mindez talán megelőzhető lett volna, mondták az orvosok, ha szakszerűbben végzik a műtéthez szükséges vizsgálatokat, illetve megkapja a megfelelő utókezelést. Most reménykedünk, és némileg megnyugtató, hogy végre profik kezébe került. Az a legfájdalmasabb, ha ez rögtön, a mellrák diagnosztizálásakor így történik, akkor talán már gyógyult lenne, és nem az életéért harcolna.
Egy vidéki olvasójuk: V. L.-né
Jobban szervezett központokra van szükség
Engem az egyik onkológiai centrumban mellrákkal kezeltek néhány évvel ezelőtt. Igaz, hogy a betegek itt szinte minden kezelést egy helyen megkapnak, de szörnyű a várakozás, és időnként elkeserítőek a körülmények, a szervezetlenség! Nem egyszer előfordult, hogy reggel nyolcra berendeltek kezelésre vagy kontrollra, és délután négykor még nem kerültem sorra! Rengeteg betegtársammal ott ültünk, várva, hogy végre behívjanak, panaszkodni egyikünk sem mert az orvosoknak, hiszen örültünk, ha sorra kerültünk. Ráadásul akkor sem értesítettek, amikor például a kezelőorvos szabadságon vagy külföldön volt a megbeszélt napon, így végül potyára utaztam oda-vissza hatvan kilométert. Jó lenne, ha szervezettebben működnének ezek a dolgok, ha nem kellene ennyit várakozni, ha több lenne az onkológus orvos, bár azért a leglényegesebbnek én is azt tartom, hogy sikerüljön minél több beteget meggyógyítani.
(Gyógyult jelige)
 |
A daganat gyógyításának egyik módszere a sebészi terápia. Megfelelő gyakorlattal rendelkező általános sebészeti osztálytól nem lenne szabad ezt a jogot megvonni állítja dr. Czinege Imre, a ceglédi Toldy Ferenc Kórház osztályvezető sebész főorvosa. Az is tény, hogy ha valahol évi egy-két emlődaganatot operálnak, vagy mondjuk, ilyen számú vastagbélrákos beteget azért említem ezt a két betegséget, mert ezek a leggyakoribbak Magyarországon , akkor nem lehet elegendő tapasztalatuk. A Magyar Sebésztársaság úgy próbál ezen segíteni, hogy például azoknak az osztályoknak ad vastagbéldaganatok gyógyításához szükséges műszereket ingyen, ahol megfelelő számú műtétet végeznek, és természetesen ezt igazolni tudják. Nyilvánvaló az is, hogy besugárzó készüléket nem lehet minden kórházba telepíteni, tehát arra kell lehetőséget nyújtani, hogy a környékbeli kórházak betegeit is fogadják.
Egy évig az Európai Unió Egészségügyi Bizottságának munkájában vehettem részt, az emlőrákos betegségek gyógyítási protokolljának kidolgozásában kaptam feladatot. Az uniós elvárások arra irányulnak, hogy csak a megfelelő technikai és szellemi kapacitással rendelkező intézményekben gyógyítsanak rákos betegeket. A másik lehetséges út az, hogy megfelelően összehangolják az onkológiai központok és a környéken működő általános kórházak munkáját.
A cikk teljes szövege a Nők Lapja 7. heti lapszámában olvasható!
