Nem ritka, hogy még a gimnazistát is autóval hozzák-viszik az iskolába, nem engedik táborba, nem hagyják egyedül utazni, a világért sem bíznák rá
a főzést vagy a takarítást, nemhogy a kisebb testvérek felügyeletét. Míg az első életévekben mindenki felhőtlenül örül az önállósulás újabb és újabb fokozatainak, egy kamasz esetében néha megáll a szülő szívverése, amikor ugyanennek a folyamatnak egy másik lépcsőfokával szembesül. A kisgyerek esetében még a felnőtt dönt: figyeli csemetéje fejlődését, majd amikor elérkezettnek látja már az időt, az újabb és újabb lépések megtételében támogatja az önállóság rögös útján. Aztán eljön az a pillanat, amikor a gyerek hirtelen sokkal több önállóságra tart igényt, mint amit a szülei szívük szerint megadnának neki. A következőkben segítséget nyújtunk a döntésben.
Az első nagy próbatétel, az evés
Vajon képesek vagyunk-e elhinni egészséges, életerős gyerekünknek, hogy annyit és annyiszor eszik, amennyi jólesik neki, és amennyire éppen szüksége van? Ha ezt elhinnénk, sosem lenne szükségünk mérlegre, táblázatokra, növekedési grafikonokra. Mégis e számok bűvöletében élünk, ahelyett, hogy gyerekünkre bíznánk, mennyit kér enni! Pedig ezek az önállóság legelső és legelemibb lépései.
Évszakok tipp: Sem szoptatós korában, sem később ne találjuk ki helyette, mennyi az elég!
Szobatisztaság
A pelenkával ugyanez a helyzet. Szeretnénk, ha mielőbb szobatiszta lenne, de nem mindig van türelmünk kivárni, amíg magától is le akarja vetni a gumibugyrot. Nem nevezhető szobatisztaságnak, ha a rendszeresen bilire ültetett egyéves véletlenül beletalál a bilibe. Figyeljük meg, észreveszi-e, ha pisilnie, kakilnia kell? Tud előre is szólni? Ha éppen utcán vagyunk, vissza tudja tartani egy ideig? Elmélyült játék közben is észreveszi, ha sürgős ügyek szólítják a vécé felé? Amennyiben ezekre a kérdésekre igen a válasz, gyermekünk megérett a csaknem önálló intézkedésre.
Évszakok tipp: Figyeljünk jelzéseire, képességeire! Magyarázzuk el, mire való a bili,a vécé.
Alvás egyedül
Sokan úgy gondolják, egyedül kell aludnia a kicsinek, az alvást is holmi megtanulandó, elsajátítandó képességnek tekintik. Ezzel szemben tény, hogy a csecsemőnek, kisgyermeknek elemi igénye a testközelség, a társaság, olyannyira, hogy teljes elszigeteltségben még tökéletes táplálás esetén is elpusztulna. Másfél éves kor tájékán éri el a legtöbb gyerek azt a fejlettségi szintet, hogy a gyakori éjszakai felébredések kapcsán egyszerű alkukba bocsátkozzunk vele.
Évszakok tipp: Elmagyarázhatjuk, hogy sötétben alszunk. Enni, inni, felkelni csak világosban szoktunk. Az is jó megoldás, ha megvárjuk, amíg magától érkezik el arra a fejlettségi szintre, amikor már átalussza az éjszakát. Lehet, hogy még ehhez képest is éveket kell várni arra, hogy saját szobában, saját ágyban akarjon aludni. Érdemes kivárni, amíg magától kinyilvánítja ezt az igényt. Akkor már biztosan érett lesz rá.
Óvoda háromévesen?
Vajon mikor érkezik el az a pillanat a fejlődő kisember életében, amikor már jó neki, ha kortársai között lehet? Természetesen nem válaszolhatjuk azt, hogy pontosan hároméves korban, bár általában valóban három- és hatéves kor közt szoktunk óvodába járni. Vannak gyerekek, ha nem is sokan, akik már kétéves korukban remekül boldogulnak a többiekkel, és néha már együttjátszásra is képesek. A kisebbek inkább csak sodródnak a nagyokkal, kívülről figyelik az eseményeket, és valójában, ha ők választhatnának, egész napjukat édesanyjuk társaságában vagy legalábbis közvetlen közelében töltenék. Amennyiben nem kell feltétlenül óvodába adni a gyereket munkába állás miatt, megtehetjük, hogy mérlegeljük a következő kérdéseket. Hogyan viselkedik, ha szülők nélkül kell a nagyinál maradnia? Szívesen tölt néhány órát a bébiszitter társaságában? Szeret a többi gyerekkel játszani? Játszótéren, játszóházban csatlakozik másokhoz, próbálkozik kapcsolatfelvétellel?
Az sem közömbös szempont, hogy mire képes egyedül. Bele tud bújni a cipőjébe, nadrágjába? Fel tudja húzni a sapkáját? Tud egyedül enni? Elmondja érthetően, ha szüksége van valamire? Szobatiszta? Boldogul
a popsitörléssel?
Ha a kérdésekre igen a válasz, nyugodtan óvodába vihetjük. Ha egyik-másik még olykor hibádzik, próbáljunk otthon gyakorolni, vagy döntsünk inkább az óvodakezdés elhalasztása mellett.
Évszakok tippek: Akkor sem éri semmi veszteség a gyereket, ha csak az iskola előtti évben megy óvodába. Otthon talán még sokoldalúbb fejlődést biztosíthatunk számára, és más családokkal játékdélelőttöket is szervezhetünk. Ezek akár rendszeres játszótéri találkozók formájában is megvalósulhatnak. Az is jó megoldás, ha rendszeresen és a gyerekkel együtt játszócsoportba, zeneoviba, tornára járunk. Ezeken a foglalkozásokon a szülőjével együtt vesz részt a gyerek, így az ő biztonságos közelségében szerezhet tapasztalatokat
a kortársairól. Idővel talán kedvet kap ahhoz, hogy anya nélkül is megpróbálja.
Szakértőink további tanácsait a Nők Lapja Évszakok márciusi számában olvashatja el.
