 |
Talán akkor fejeződik be végleg a harc, amikor nem marad már sérelem az egykori hadviselők között. A hadak értékeket semmisítenek meg, rombolnak, rabolnak aztán újra életbe lépnek a törvények, és a túlélők megegyeznek abban, mit, hogyan tesznek jóvá. Az elhurcolt javakat például többnyire vissza kell adni. Ez elvben vonatkozik az egykori Szovjetunióba hurcolt magyar műkincsekre is.
Az újságíró, mint a foglalkozás elnevezése is mutatja, elsősorban olyan történeteket tár olvasói elé, amelyekről azok többsége még nem hallhatott. Megesik persze, hogy olyan esetekről tudósítunk, amelyekről már sokan és sokszor beszámoltak. A volt Szovjetunióba hurcolt műkincsek sorsa is idetartozik. Miért foglalkozunk ismét a témával?
Mert több tízezer műtárgy azóta is ott rejtőzik, dacára az államközi egyezményeknek, közös bizottságoknak, és a másfél évtizedes kutatómunka során napvilágra került tényeknek. Most talán hazakerül a sárospataki könyvtár elhurcolt kincseinek egy része, ami örvendetes, de közben ne feledkezzünk meg arról, hogy több mint kétezer magyarországi gyűjteményt pakoltak föl a szovjet katonák a tehervonatokra, és ezeket a csodálatos képeket, szobrokat, ötvösremekeket azóta sem láthatjuk itthoni kiállítótermeinkben.
 |
A kutatás kezdetei
Mravik László művészettörténész jóval a rendszerváltás előtt kezdett el foglalkozni a háború előtti magyar műgyűjteményekkel. Hamar szembesülnie kellett azzal, hogy rengeteg, az egész világon számon tartott, kiemelkedő jelentőségű műtárgyat senki sem látott 1945 óta. Gondolta, utánanéz, hol lehetnek. A szocialista Magyarország hivatalos szervei meglehetős gyanakvással figyelték munkáját.
Az első rendszerváltó kormány miniszterelnöke, Antall József mivel maga is múzeumi ember volt viszont felkarolta az elveszett tárgyak előkerítésére irányuló erőfeszítéseket. Megnyíltak az addig zárt levéltárak is, így négy évig 1989-től 1993-ig zavartalanul dolgozhatott a Mravik László vezette kutatócsapat. Közben rengeteg dokumentumra bukkantak, amelyek egyértelműen bizonyítják az egykori szovjet hadsereg kiemelkedő szerepét a magyarországi műkincsek számának jelentős megcsappanásában, illetve arról is számos információt sikerült szerezniük, hol lehetnek az eltűnt műremekek.
Aztán elmúlt a kezdeti lendület, a szabadon kutatható irattári anyagok köre újra szűkebbé vált. A Magyarországról elrabolt mintegy százezer műtárgy festmények, szobrok és iparművészeti alkotások elszállítását dokumentáló feljegyzéseket és adatokat pedig a moszkvai gazdasági, illetve hadügyminisztériumi levéltárak rejtik, amelyek a kutatók számára továbbra is hozzáférhetetlenek.
A teljes cikk a 11. heti, március 16-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.
