A Bohai-tenger partjától a Góbi sivatagig több mint hatezer kilométeren keresztül húzódó Nagy Falat a nomád törzsek ellen kezdték építeni 2700 éve, az itteni szakasz azonban viszonylag fiatal: az 1500-as évek elején készült el, és a fővárost védte az időnként be-becsapó japánoktól és hunoktól. A falat időnként masszív őrtornyok tagolják: ezeken annak idején farkastrágyát tartottak, hogy az ellenség felbukkanásakor meggyújthassák, és a füstje jelezze a vészt.
A falon embertömeg hullámzik. Legnagyobbrészt kínaiak kaptatnak felfelé, a csúcson található őrtoronyhoz. Fent, az őrtoronyban farkastrágya helyett szuvenírekhez lehet hozzájutni, és olyan oklevélhez, amely bizonyítja, hogy felkapaszkodtunk a Nagy Falra. Oklevelet nem veszek, csak egy lefelé szóló jegyet a kötélvasútra.
Össztánc az Ég Templománál
Délután a Tiltott Várost járom be. Huszonnégy császárnak volt lakhelye ez a hétköznapi emberek elől elzárt, hatalmas, majdnem egy négyzetkilométeres terület. Magas falait ötven méter széles, vízzel telt csatornák szegélyezik, de ma már könnyen besétálhatunk a szélesre tárt déli kapun, és nyugodt tempóban két-három óra alatt végignézhetjük az egymást követő, egyre impozánsabb csarnokokat. A falak a császárnak kijáró sárga színben pompáznak, az oszlopokat pedig a tűz vörösére festették. A csarnokokhoz felvezető lépcsősorok között sárkányokkal és mesebeli állatokkal díszített, soktonnás márványlapok verik vissza a valószerűtlenül erős napfényt.
A Tiltott Város a világörökség része; a 2008-as Pekingi Olimpiáig teljesen felújítják majd. A csarnokok után a kertbe jutunk, ahol a széles medencékben aranyhalak úszkálnak, a kis pagodák között pedig bőven árasztja bódító illatát az éppen teljes pompájában virágzó magnólia.
Az este a Hutongé. A szó vietnámi eredetű, és vízlelőhelyet jelent. A Hutong önálló városrész. Egyszintes házak, szürke téglákkal körülvett udvarok, több generáció egy fedél alatt: a hagyományokat őrzik az itt lakók. Az épületek közti szűk sikátorokban riksákkal cikáznak velünk.
A következő napon, az Ég Templománál ér véget a pekingi látogatás. Természetesen nagyon megragadó a kör alakú épület, de sokkal izgalmasabb a vasárnapi délelőtt forgataga. Nemcsak a hagyományos kínai mozgássort, a tai-csit gyakorló tömeg, de a több száz, önfeledten tangózó pár, vagy a kínai népdalokat éneklő idős férfiak is megállítanak néhány percre. Tisztességben megőszült asszonyok csoportokba verődve zsugáznak, sokan meg tollasoznak, de művészi kung-fu-mozgással.
A kínai Hawaii
Tűrhetően hosszú, négy és fél órás repülőút után érkezik a gép Hainan szigetére, amelyről egy barátságos helyi útitárs azt állítja: ez a kínai Hawaii. Nos, a Dél-kínai-tengeren található sziget valóban elragadó. Éghajlata trópusi, de nem túlságosan az. Pálmafái, strandjai, hoteljei tényleg a világ bármely felkapott nyaralóövezetében is lehetnének. Hainant azonban csak most kezdik felfedezni a külföldi turisták, ettől pedig az egésznek megvan még az érintetlen bája.
Amikor valaki megunja a láblógatást, Sanya városából számtalan helyre kirándulhat. A sós tengervíz után jólesik a Nantian Hot Spring termálfürdőiben ejtőzni. Különösen azért, mert az apró medencékben gond nélkül elbújhatunk, hiszen buja kert vesz körül mindenhol. Egyes helyeken tornazsáknyi teafiltert áztatnak a vízben, így akár gyógynövény-kivonatban is úszkálhatunk, ha éppen úgy tartja úri kedvünk.
Ha viszont arra vagyunk kíváncsiak, hogy éltek a helyiek pár száz évvel ezelőtt, akkor érdemes ellátogatni az őslakos Li nemzetiség falujába, ahol megismerkedhetünk a nádfedeles régi házakkal, amelyek tornácain tetovált lábú nénik szövik a színpompás kelméket. A dzsungel mélyén megbúvó, békés faluból hamar átsétálunk egy jóval harciasabb településre. A belépőnek torkaszakadtából kell bebocsáttatást kérni, csak így engedik be. A kis ösvényeken haladva lándzsahajító harcos hozza ránk a frászt, majd megállunk, hogy végignézzünk egy nagyon durvának tűnő tűznyelő mutatványt. A tréfás feszültséget feloldja a szerelmi kunyhó, ahol a lányok nászdalokat énekelnek a turisták fülébe.
Utolsó nap a Majmok Szigetére hajózunk át. Aki szereti látni, ahogy a makákók medencébe ugrálnak és búvárkodnak a bedobált ételért, vagy a hegyi kecske kötéltáncol, a hátán pedig majom egyensúlyoz, az ne hagyja ki ezt a tipikusan kínai látványosságot.
Sokkal izgalmasabb viszont az osztrigafarm. Ugyan a puhatestűek semmilyen meglepő kunsztra (tüzes karikán átugrás, kínai zászló lengetése motorbiciklin) nem képesek, mégis érdekes végignézni a gyöngykagylókról szóló kiállítást. És jól lehet vásárolni is: Hainanon a legérdemesebb igazgyöngybe fektetni a spórolt pénzt. Válogathatunk a meglepően olcsótól a közepesen drága láncokig, karkötőkig, fülbevalókig. Nem bírok magammal: kereskedelmi mennyiséget vásárolok, amiből itthon egy egész üzletet felszerelhetnék de persze inkább szétosztogatom azok között, akiket szeretek.