A hét témája a Nők Lapjában: |
Mostanában nem könnyű ezt megjelenítenem, mert kamaszodnak a fiaim, és talán nekem is több a gondom, mint régebben. Ők is sokat változtak, én is, nem lehet ugyanúgy viszonyulni hozzájuk, mint amikor még kicsik voltak. Épp a napokban hányták a szememre, hogy mostanában már az ajtóban veszekszem nem csoda, hiszen úgy jutok be a lakásba, hogy átesek a széthajigált teniszütőkben, és akkor még nem láttam a konyhát. Azóta fegyelmezem magam: előbb megérkezem, átugrom a táskákat, puszi, jó szó, és úgy húsz perc múlva teszek néhányszor mintegy mellékesen célzást a széthagyott cuccokra. Ezt négyszer is meg kell tennem, mire a táskák puffogás közepette bejutnak a helyükre.
 |
Néha kiborulok a fiaim mostanában felvett, macsós kihaénnem stílusa miatt. Éreztetem velük, hogy rosszulesik, teszek ironikus megjegyzéseket, de igyekszem nem túlzottan a lelkemre venni. Tisztában vagyok azzal, hogy kamaszkorukban ez a dolguk: provokálni a felnőtteket, és feszegetni, helyenként átlépegetni a határokat.
Lányom nincsen ugyan, de nem hiszem, hogy nagyon másmilyen anyja lennék, mint a fiúknak. Nem húzok merev határokat az elfogadható fiús, illetve a lányos viselkedésnormák között. Például, amikor Danival terhes voltam, igyekeztem minden otthoni ténykedésembe bevonni az akkor kétéves Bencét. Még egy babát is vettem neki, mert láttam, hogy szeretne a kislányoktól kölcsönkért babákat hintáztatta a játszótéren. A babán aztán megtanítottam neki, hogyan kell ellátni egy csecsemőt. Sokat gondolkodtam, jól teszem-e, de ő nagyon élvezte a szerepjátékot, jó mulatság volt ez nekünk, ráadásul levezette a féltékenységét. Az is megfordult a fejemben, hogy úgyis apa lesz egyszer, és akkor ő is fog pelenkázni, öltöztetni, ringatni. A baba aztán hamar elveszítette a szerepét, fölkerült a polcra.
A témáról bővebbet a Nők Lapja június 8-án megjelenő 23-as számában olvashatsz!
