Aktuális

Táborok, szülõk, gyerekek

Gyerekkoromban sosem gondolkodtam azon, vajon mit csináljak a szünidõben. Hol a nagyszüleimnél, hol valamilyen iskolai táborban, hol pedig a családi nyaralás alatt repült az idõ.

Ráadásul száz forint zsebpénzzel kihúztam az egész nyarat.


Tavaly azon kaptam magam, hogy saját gyerekeim is csak látogatóban töltöttek otthon pár napot, egész nyáron barátaikkal, rokonokkal, nagyszülőkkel és iskolai táborok között ingáztak. Elvált szülők gyermekei lévén, a családi nyaralásokon is két turnusban vesznek részt. Amikor idén meghallottam, hogy hány helyre mennének, és az mibe kerülne, először égnek állt a hajam, aztán lelapult, mint a pénztárcám, és csak mosolyogtam, miközben ingattam a fejem: ésszel, gyerekek!






Két gyerekkel, egyedül

Klein Tünde két gyerekkel vág neki az iskola nélküli nyári időszaknak ugyanúgy, ahogy a többi évszaknak is. Meglehetősen hosszúnak találja a szünidő nyolc hetét, mióta gyerekei kisiskolások. Sajnos, ő sem él együtt a kisfiú és a kislány édesapjával, aki – bár igyekszik minél több időt tölteni a gyerekekkel, de – munkája miatt elég kiszámíthatatlan az időbeosztása, így a nyári elhelyezés gondjai egyértelműen az anyukára hárulnak. A két csemete egy-egy tábort választhat magának, többre nem futja a családi költségvetésből. Ezenfelül, minden évben együtt töltik az édesanya kéthetes szabadságát, de ez még mindig csak három hét a nyolcból. Tünde nővérének is van egy, az ő fiával egykorú gyereke, így arra is lehetőség nyílik, hogy velük töltsenek néhány napot. A legnagyobb segítség az anyai nagyszülőktől érkezik, akik vidéken élnek, és több hétre vállalják a csemeték „gondjait”. Tünde úgy látja, ahogy nőnek a gyerekek, egyre kevésbé élvezik a vidéki nyaralás heteit. Sokat kirándulnak, de valahogy nem alakul ki az a szünidei társaság, amely az ő gyermekkorát jellemezte. Tünde gyerekkorában a helybéli fiatalok már várták az évről évre visszatérő városi gyerekeket, ma valahogy nincs ilyen típusú kapcsolat. Tett néhány kísérletet az otthoni napközis táborral is, de nem találták igazán jónak. Hiába nincs tanítás, azért tanári felügyelet mellett múlatva a napokat, mégis túlságosan hasonlított az iskolára az önkormányzat által szervezett bejárós otthoni tábor. Bár a gyerekek egyre önállóbbak, Tünde mégsem hagyja szívesen felügyelet nélkül őket. Azt tapasztalta, minél nagyobbak a csemeték, annál riasztóbb veszélyeknek vannak kitéve a szünidőben felnőtt vigyázó szemek, értelmes programok nélkül bóklászva. Ahhoz pedig még kicsik, hogy valamilyen gyereknek való szünidei munkát végezzenek. Arról nem is szólva, hogy ilyen munkát sem lehet egykönnyen találni. Maradnak a nagyszülők és a közös vakáció.

Négy kamasszal

Erika, vagy ahogy a betegei nevezik, Era nővér három serdülő és egy serdült gyerekének keres tartalmas nyári elfoglaltságot. Elég nagy a szórás, a legidősebb már a huszonegyediket tapossa, a többiek viszont még tizenévesek. Erika szerint, minél nagyobbak, annál nehezebb a nyári program. Sajnos, ők sohasem számíthattak a nagyszülők segítségére, mindig maguknak kellett megoldaniuk a nyarat. A gyerekeknek kiskorukban kiváló helyük volt az iskola nyári napközis táborában, ahol jól érezték magukat, érdekes programokat szerveztek, és nem is került egy vagyonba. Ezek az idők már elmúltak. Nagyok lettek, mind a négyet más érdekli. Az elvi megállapodás náluk az, hogy mindannyian választhatnak három tábort. A legkisebb lányt a sportok érdeklik, a középsőt inkább a nyelvtanulás. Ez fejenként több tízezer forintba kerül, hiszen az önmagukban sem olcsó táborokba nem lehet zsebpénz, elemózsia nélkül elengedni a gyerekeket.

A teljes cikk a 23. heti, június 8-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top