 |
Kata, említetted, hogy ez a téma akkor jutott eszedbe, amikor egy tizenöt éves lánytól kaptál levelet. Azt írta, elege van már abból, hogy az anyja mindent megtesz, hogy az apja és az apai nagyszülei ellen fordítsa őt.
Ez a lány elkeseredett, mert azt látja, hogy az anyjának segítségre lenne szüksége: mindenkivel indulatos, szidja az apját, és mindenről úgy számol be neki, mintha ő nem is a gyereke, hanem a társa lenne. Ez nagyon gyakori probléma a válás időszakában: sokszor a szülő felnőttesíti a gyerekét, maga mellé emeli társként. Beszámol neki minden problémájáról, elmondja, milyen sérelmek érték a házasságban, felnőttként kezeli őt, és azokkal a felelősségekkel is terheli, amelyeket egy felnőtt társtól várhatna el. Még súlyosabb gondnak tartom, ha a szülő mindezt az ellenkező nemű gyerekével teszi, például az anya a fiával, mert ilyenkor a gyerekben kóros kötődés alakulhat ki az anyja iránt.
Hallottam arról is, hogy a szülő a válás utáni időszakban a gyerekét maga mellé vette az ágyba, hogy ne féljen.
Ez nem is ritka, de én egyáltalán nem tartom szerencsésnek, akkor sem, ha az anya a lányával teszi, de ha a fiával, akkor az kifejezetten veszélyes. Ugyanis bár a cél a gyengédség tudattalanul, a gyerekben szexualizálódik ez a helyzet, és ez teljesen kóros személyiségfejlődéshez vezethet.
A levélíró lánynál az okozta a törést, hogy az anyja folyamatosan szidja neki az apját?
Igen, s ezzel a maga pártjára akarja állítani őt ám ez a gyerekben lojalitás-konfliktushoz vezet. A gyerek ugyanis mindkét szülőjéhez egyformán lojális, és ez örökérvényű kapcsolat számára. Attól, hogy a szülei között megszűnik a férfi-nő viszony, a szülői viszony nem szűnhet meg! Minden gyerek konfliktust él át, amikor a szülei elválnak: kihez legyen lojális? Hiszen ő mindkettejükhöz az szeretne lenni.
Ha felnőtt is az ember, nyilván megrázza őt, amikor a szülei elválnak.
Van egy huszonéves lánypáciensem, akinek pár éve váltak el a szülei. Ő abban a hitben élt sokáig, hogy az anyjáék kapcsolata teljesen rendben van, hiszen sosem vitáztak előtte a szülők. Derült égből villámcsapásként érte, hogy az apja elhagyta az anyját egy másik nőért. A lány azért keresett meg, mert szorongott, és azt érezte, hogy minden férfi galád, egyikükben sem lehet megbízni hiszen az apja, akit imádott, elhagyta őt.
De hiszen nem őt hagyta el, hanem az anyját!
Így van. Ám egy gyerek még felnőttfejjel is úgy érzi, hogy az a szülő, aki elhagyja a házastársát, valójában őt is elhagyja. A páciensem másfél év után kezdi megérteni, hogy nem őt hagyta el az apja, és azt is, hogy a szülein (mindkettejükön) múlt, hogy elváltak.
Azt gondolod, jó, ha a gyerek előtt rendezik a szülők a vitákat?
Nem minden esetben, és ez a viták jellegétől is függ, de úgy vélem, egyáltalán nem szerencsés, ha a szülők a gyerekeik és a külvilág felé azt mutatják, hogy minden rendben van, ám eközben válságot élnek át. Nem jó a gyerekeket illúziókba ringatni, s nem árt, ha a konfliktusok időnként nyíltakká válnak. Azonban nem szabad a gyerek előtt bántó, sértő megjegyzéseket tenni a házastársra, mert ezek borzasztóan romboló közlések. De a konfliktusokat nem kell eltitkolni, mert ezekből a gyerek megtanulhatja, hogyan kell megállapodásokat kötni a társsal, s hogyan lehet problémákat megoldani.
Váláskor mennyire lehet őszinte a szülő a gyerekkel? Szerintem nem baj, ha elmondja neki, hogy most szomorú, mert véget ért valami az életében.
Erről lehet és kell is beszélni a gyerek előtt. Nemrég hallottam egy jó példát: amikor egy házaspár kapcsolata válságba került, a tizenéves gyereküknek elmondták, mi történt, és azt is, hogy úgy döntöttek: próbálnak megoldást találni, hogyan maradhatnának együtt. Fontosnak tartom, hogy együtt ültek le beszélni a gyerekkel, és nem akarták a másik ellen fordítani őt. Arról is beszéltek neki: még maguk sem tudják, mi lesz a vége, együtt tudnak-e maradni, ám arra törekszenek, hogy megjavuljon a kapcsolatuk. Lényegesnek tartom, hogy tájékoztatták a gyereket a helyzetről, a konfliktusról, arról, hogy bajba jutottak hiszen ezzel felvállalták, hogy bajba lehet kerülni, és dolgozni kell a megoldáson.
A kisebb gyerekekkel mit lehet megosztani a konfliktusokból?
A saját szintjükön nekik is érdemes elmondani, hogy viták vannak a szülők között. Nagyon fontos, hogy tájékoztassuk őket a valós érzésekről, ne ringassuk hamis illúzióba, és ne próbáljuk a másik szülő ellen fordítani!
Csigó Katának a katalin.csigo@sanomabp.hu e-mail címre írhattok.
