Vakok és kalandorok között

Balog Tibor

Balog Tibor estében ez két alkalommal is megesett, és egyszer sem lepődtem meg rajta. Ez a bajszos túlélő csupa lélek, erő, szeretet és tettrekészség. Ma, amikor többnyire azt hallja az ember, hogy milyen rossz ez az egész, jó olyanokkal találkozni, akik nem panaszkodnak, mert tudják, hogy amit tesznek, az hasznára válik a világnak.

Tibor nem szégyelli az életkorát – oka nem is lenne rá, de amikor elárulja, hogy idén lesznek százévesek feleségével, Sacival, nem kérdezem meg, hogy egyenként hol tartanak. Nem is lényeges az évek száma, hiszen ki mondja meg, milyen idős az, aki évente körbefutja Magyarországot. Hősünk ugyanis – sok más egyéb mellett – ezzel üti el az idejét. Idén tizedik alkalommal szervezi és futja végig a Körmaraton Magyarország jótékonysági futóexpedíciót. Fut, de nem bolond, csak szereti a kihívásokat, kalandokat. Olyannyira, hogy képes volt sportegyesületet szervezni a Városligetben, uszodát építeni a vakok intézetében, kalandtáborokat szervezni kamaszoknak, ahol szülői felügyelet nélkül kúsznak-másznak a másutt elkényeztetett, féltett, vagy a felnőttek lustasága miatt mindenki számára kényelmes védőburokban tartott gyerekek. Táboraiban aztán hamar kiderül, hogy a gyerekek még a számítógépnél vagy videojátékoknál is jobban élvezik azt, amikor szellemi, fizikai kihívások elé állítják őket, amikor észreveszik, hogy sokkal többre képesek, mint amit mások gondoltak róluk, sőt, majdnem annyira, mint amit maguk reméltek önmaguktól.

Hogy lesz valakiből körmaraton-szervező, kalandtábor-vezető, uszodaépítő, örökmozgó ember? Biztos több út van, de esetünkben vízilabdával indult a sportpályafutás. Miután Tibor végleg kijött a medencéből, hamar észrevette, hogy aktív sport nélkül képtelen létezni, ám családot alapított, viszont nem volt túl sok pénze, a legkézenfekvőbb testedzésnek a futás tűnt számára. Ahhoz csak láb, tüdő, korai felkelés és egy pár sportcipő szükségeltetik. A futás – mondják azok, akiket már csapdába ejtett – olyan erős szenvedéllyé válhat, mint a dohányzás vagy a játékautomata, csak sokkal egészségesebb és olcsóbb említett vetélytársainál. Mivel a társadalom nem ítéli el ezt az eltévelyedést, a futásba gabalyodottak szabadon rohangálhatnak közöttünk. Tibor néhány kilométerrel kezdte, ám állapota egyre súlyosbodott, olyannyira, hogy egy óvatlan pillanatban részt vett egy ultramaratoni versenyen, ami testvérek között is nyolcvan kilométer lihegést jelent. Ez azért már neki sem esett jól, visszaszokott a laza negyvenkét kilométeres sprintekre, vagyis a hagyományos maratoni távra. Ezt lefutotta néhány helyen a világban, egyebek mellett Amszterdamban, Prágában, Berlinben, Bécsben, Firenzében, New Yorkban és Bostonban is.

Néhány évig a ferihegyi reptéren dolgozott, ahonnan munka után mindennap hazaszaladt Újpalotára. Így edzett a nemzetközi versenyekre. Futás közben észre sem vette, és bekerült egy nemzetközi tévés produkcióba, ahol különféle kalandos feladatok teljesítésével küzdöttek egymással a csapatok. A nálunk röviden csak Erőd néven emlegetett játék meghozta a kedvét a kalandos vetélkedők iránt. Ez persze nem kötné le energiáit. Miután összekalapozott egy komolyabb összeget, amelynek következtében uszodához jutottak a Vakok és Gyengénlátók Intézetébe járó gyerekek, most azon dolgozik, hogy ugyanott legyen egy sportpálya is. A Körmaraton Magyarország elnevezésű akciója révén pedig idén tizedszer szaladja körbe gyorslábú követőivel az országot. A futásban részt vevők – egészségesek és fogyatékkal élők egyaránt, mintegy háromszáz településen loholnak át. Nem csupán azért, mert van út és cipő, hanem hogy bebizonyítsák: Magyarország nem csak néhány villamosjárattal ellátott városból áll, ráadásul idei túrájukkal a mozgáskorlátozottak helyzetének sanyarú sorsára is fel kívánják hívni a figyelmet. Az ugyanis szomorú tény, hogy a kerekes székbe kényszerült polgártársaink számára ez az ország távolról sem olyan átjárható, mint azok számára, akik gondtalanul lépcsőznek, ha boltba, orvoshoz, iskolába vagy hivatalba indulnak.

Tibor tehát fut, nevel, és nagypapa. Decemberben már három unoka tipeg a nyomában. Mi ad erőt neki minderre? Fogalmam sincs. Erre talán születni kell, de néhány dolgot azért el is lehet lesni tőle. Ő azt mondja, semmi különöset nem tesz, amit pedig mégis elért, azt a felesége, Saci nélkül sosem tudta volna véghezvinni. Nyilván ebben is igaza van.

A körmaraton két állomásán, Őriszentpéteren július 27-én és Tiszaszentmártonon augusztus 1-jén mi is ott leszünk. Pihenésképpen ugyanis Nők Lapja-olvasótalálkozót rendezünk.