Még kényesebb a helyzet, ha megtudjuk, vagy legalábbis gyanítjuk, hogy barátnőnket megcsalja a barátja. Mit kezdjünk ezzel a helyzettel? És azzal, ha barátnőnknek túl nagy figyelmet szentel a kedvesünk? Vagy éppen ellenkezőleg: ha barátnőnk érdeklődik túl hevesen a választottunk iránt? Csigó Katával ezekről a barátnős kérdésekről beszélgetünk.
Nyilván minden lány szeretné tudni, hogy a legjobb barátnője mit szól a párjához. Kata, szerinted elvárható egy barátnőtől, hogy minősítse a választásainkat?
Ez túlzás lenne! A jó barátnő elfogadja a választásainkat, és ugyan mondhat véleményt, de ne minősítsen, s ne úgy bírálja a fiút, mint azt esetleg a szüleink tennék. Még ha úgy érzem is, hogy a barátnőm nem illik össze a fiúval, ezt nem mondom neki. Szerintem nagyon fontos, hogy tudjuk: nem azért vagyunk barátnők, hogy megoldjuk egymás életét! Ha rákérdez, sugallhatom, hogy úgy látom, még nem csiszolódtatok össze, vagy olyanok vagytok, mint tűz és víz, de én óvakodnék a sommás véleményalkotástól.
Mennyire lehet jó viszonyban egy nő a barátnője párjával?
Normális, ha az az igényünk, hogy a barátnőnk is kedvelje meg a partnerünket. Ám az már fura féltékenység, ha zavar, hogy azt látom, tényleg jó viszony, tiszta barátság alakult ki köztük.
Nemrég egyik nagyon kedves kolléganőmmel arról beszélgettünk, mit tennénk, ha sejtenénk, hogy a barátnőnket megcsalja a párja. Ő azt mondta, szólna neki, én viszont inkább nem avatkoznék bele. Szerinted mi a helyes lépés ilyenkor?
Egy barátnő mindkét esetben rosszul jöhet ki a helyzetből. Hiszen, ha megmondja, hogy szerinte megcsalja a másikat a barátja, akkor ő lesz a hibás, aki fényt derít az eseményre, és ha a pár később mégis kibékülne, akkor rosszakaratú személynek tarthatják őt. De ha nem mondja meg, akkor később azzal vádolhatja őt a barátnője: Ha tudtad, miért nem figyelmeztettél?. Ezért nehéz a döntés.
Igen, de előfordulhat, hogy meglátom a barátnőm párját egy lánnyal, ám félreértem a helyzetet. Akkor csak kavarodás támad, ha megmondom a másiknak, hogy mit láttam.
Sok nő szeretni megmondani (a barátnőjének is), hogy a másiknak mi lenne a jó. Szerintem az a jó, ha nem avatkozom bele az ilyen helyzetekbe. Ahogy mondtad: lehet, hogy ártatlan találkozást értek félre. Például meglátom a barátnőm kedvesét az utcán, amint átölel egy nőt ez számomra esetleg azt jelenti, hogy a fiú megcsalja a barátnőmet, de könnyen lehet, hogy a helyzet másról szól! Lehet, hogy az a másik lány a testvére, vagy a régi szerelme, akit azért ölel át, mert örül, hogy összefutottak. Ez a fiú személyes története, amelybe nincs beleszólásunk. Megint más, ha arról szerzek tudomást, hogy a fiúnak a barátnőm mellett van egy másik lány is az életében. És tudod, ebben mi a legnehezebb? A titok sok ember számára elviselhetetlen. Gondolj bele: tudsz egy titkot, és nem oszthatod meg a legjobb barátnőddel, mert pontosan őt érinti!
Nagy a veszély, hogy kikotyogjuk?
A titoknak óriási a feszítő ereje, amelyet fel kellene oldani, hiszen elválasztja a két embert. Ám ekkor se a barátnőnknek áruljuk el, hanem például egy másik barátunknak! Így csökken bennünk a nyomás. Visszatérve a kolléganőddel való beszélgetésetekre: azért nem értek egyet azzal, hogy el kell árulni a barátnődnek, ha sejted vagy tudod, hogy megcsalja őt a kedvese, mert nem lehetsz biztos abban, hogy a barátnőd nem tud a dologról. Lehet, hogy tudja és neki így jó. Nem a te dolgod, hogy felkavard őt! Hiszen megeshet, hogy a lány nem mer szembesülni a realitással, még nem áll készen arra, hogy szembenézzen a helyzettel. Úgy vélem, a megmondás sokszor nem segítség, hanem mélyvízbe dobás!
A teljes cikk a 31. heti, augusztus 3-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.
