 |
Éppen most, amikor indulni akartam, hívott telefonon! újságolom azzal a hevességgel, amely mindig elfog, ha újabb bizonyságot szerzek arról, mint ez esetben is, hogy no lám, milyen kicsi is a világ! Hogy valaki pont most hívott, Gyuri pedig pont most érdeklődik Persze lehet, hogy nem is olyan nagyon érdekes, vagy egyáltalán nem is érdekes, csak adott pillanatban érzek valami sorsszerűséget benne. Őt viszont lelkesedésem csöppet sem zökkenti ki.
Jó, és mi van vele? kérdezi kicsit nagyobb nyomatékkal
Nem tudom, mert mondtam neki, hogy majd este visszahívom.
Anélkül, hogy megkérdezted volna, hogy mi van vele?
Igen, mert féltem, hogy elkésem, és megsértődsz
Olyannak ismersz, mint aki ilyesmin megsértődik?
Igen. Vagy legalábbis tettél volna néhány szerfelett kellemetlen megjegyzést, és ezt nem akartam.
Az biztos. Tettem volna.
De miért? Miért nem lehet ilyenkor úgy csinálni, mintha észre sem vennéd?
Mert nem lehet! Mert észreveszem!
 |
Nem, nem, nem! Ezt nem lehet így elviccelni! Egészen másról van szó! A világ, te is tudod, egyre zavarosabb, bonyolultabb, kiszámíthatatlanabb, egyre kevesebb dolgot tudunk benne mi magunk alakítani, befolyásolni, egyre kevesebb függ tőlünk, egyre kiszolgáltatottabbá válunk, hát akkor éppen ezért kutyakötelességünk, hogy amit még alakíthatunk, amit még megtehetünk, ami még rajtunk múlik, ahhoz igenis ragaszkodjunk! Legyen annyi tartásunk, méltóságunk, tiszteljük meg annyira egymást és önmagunkat, hogy ezekből ne engedjünk! Ragaszkodjunk ahhoz a kevéshez, amihez még ragaszkodni tudunk, és aminek még van értelme egyáltalán.
(Hangja érdes, gesztusai elnyújtottak, tekintete keserűen izzó. Miközben szenvedélyesen magyaráz, és heves mozdulataival átnyúl egészen az asztal túlsó végéig, egy hirtelen mozdulattal elkapja a fejem búbját, és kedvesen megsimogatja. Igazi kézdygyuris gesztus. Legizzóbb szavait is áthatja valami engesztelő emberség. Egyszerre bölcs és indulatos, rezignált és heves, kemény és elérzékenyülő. Hol egy ótestamentumi próféta, hol pedig egy ijedt kisgyerek, de mindenképpen kivételes formátumú és szuggesztív. Az elmúlt félszázad egyik legszabálytalanabb, leglenyűgözőbb, legizgalmasabb magyar színésze. Csodálatos művészi-emberi komolysága, méltósága, felemelő a tartása, igényessége, megkapó nyitottsága, iróniája. Karinthy-estje az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb, legmegrázóbb, legtanulságosabb megnyilatkozása eszmékről, hitről, szeretetről, erkölcsről.)
Miért fontos neked most Karinthy? Például a Cirkusz, amelyet úgy mondasz, mint legszemélyesebb mondataidat.
Most kezdjem el taglalni?
Igen, kezdd el..!
Miért? Miért? Miért? Mert nem szabad soha feladni, mert nap mint nap el kell kezdeni kapaszkodni fel, a kupola felé, remélve, hogy egyszer majd feljutva eljátszhatjuk azt az egyetlen, kis, incifinci dallamot, amelyik igazolja életünket, létünket, erőfeszítéseinket, törekvéseinket.
A teljes cikk a 34. heti, augusztus 24-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
