“Valami történt velem…”

Valaki kiabál: „Hol vannak a vörösingesek?” Ha nem tudnám, akkor is kitalálnám, hogy Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk” című művéből forgatnak filmet. Az MTV Nagy Könyvéhez.

Bent az üvegházban már Nemecsek „fürdőjelenetét” készíti elő Török Ferenc rendező és Garas Dániel operatőr. Geszti a film narrátora, szövegírója és az Arca. A régi rapülős most ismét „rapül”: írt hat dalt is a gyerekeknek.
– Mivel harmincöt percben nem tudjuk elmesélni az egész regényt – magyarázza lelkesen –, dalokat írtunk az általunk kiemelt alapfogalmakhoz. Ilyen a grund, a gittegylet, és olyan is van, amelyik a gerébségről, az árulásról szól: „Geréb vagy, Geréb vagy, hősnek kicsi, de árulónak elég nagy!” Ezek mind a rapszövegek, amelyet a srácok imádnak, és hihetetlen gyorsasággal megtanultak.

– Mindenki olyan, mintha újból gyerek lenne.

– Teljesen kitört rajtunk A Pál utcai-láz. Még Karle Gábor gyártásvezetővel is csak Papuskámnak nevezzük egymást, ahogy a Csónakos hívja az embereket. Valahogy tényleg visszaéljük magunkat a saját gyerekkorunkba. Gyerekszínészként játszottam ilyen környezetben, de életemben nem voltam a Füvészkertben, és revelációként ért, hogy ide is eljutottam. Úgy érzem, végre megteszek valamit, amit rég meg kellett volna tennem.

– Magam sem hittem volna, hogy egyszer itt ül majd mellettem a Füvészkertben, Nemecsek feliratú, nemzetiszínű trikóban. Azon is meglepődtem, hogy milyen felemelő szöveget írt Oláh Ibolyának, augusztus huszadikára.

– Pedig ettől teljesen függetlenül írtam azt a dalt. Nem tudatosan, mégsem volt véletlen. Az sem, hogy valami történt velem, talán egy picit az egész országgal. Lehet, hogy elindul valami a sok acsarkodás és gyűlölködés után. Talán észrevesszük néhányan, hogy ez így nem mehet tovább. Az idei plakátkiállításomnak is az volt a mottója: „Haza. Szeretet?” Arra kerestük a választ, hogy valóban ez a folyamatosan önmagával vitatkozó, önironikus hozzáállás jellemzi a hazához való viszonyt, vagy másfajta értelmezés is létezik. Olyan, politikától mentes, érzelmi viszony, amely teljesen normális minden más országban, csak nálunk nem.

– Tényleg sok minden történhetett ezen a nyáron.

– Ebben az a legszebb, hogy újra beleszerettem Budapestbe. Itthon nyaraltam, nem mentem szinte sehová. A dal helyszínelésekor felmásztunk a Lánchíd tetejére, ahol még soha nem voltam és nem is leszek többé. Meg kell mondanom, olyan csúcspontja volt ez az életemnek, amelyre nem gondoltam volna tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Arra, hogy valaha ilyesmivel fogok foglalkozni, ezt akarom elmondani a világnak, hogy egy ilyen dalt akarok majd írni. Tényleg akartam. Senki sem kért, és senki sem várta tőlem.

– Idealista?

– Látom, nehezen hiszi el, pedig az vagyok. Azzal is zárom az egyik szöveget, hogy Nemecsek gyermeki önfeláldozása, egyfajta tanúságtétel amellett, hogy ideák nélkül nem érdemes élni. Csak erről nem beszélünk. Élünk egy olyan világban, ahol a nagy ügyek iránti lelkesedésünk már elpusztult. Nem létezik. Az ilyen fogalmak sem nagyon léteznek, vagy elkoptak, mint a hazafiság, önfeláldozás, hazaszeretet, áldozatvállalás, megbocsátás. Molnár Ferenc regénye erről szól. A megbocsátásról. Nemecsek a szent, Geréb a bűnös. Geréb háromszor árulja el őket, Nemecsek háromszor merítkezik meg a hideg füvészkerti vízben és Geréb háromszor próbálja magát visszakönyörögni. Gerébet harmadszorra visszaveszik. Hatalmas élmény volt beleásnunk magukat ebbe a műbe. Igazán most, felnőtt fejjel fedeztem fel a mélységeit.

– A trikók saját tervezésűek?

– Igen. Kitaláltam, hogy mindig olyan trikót veszek fel, amilyenről éppen beszélek a filmben. Az egyiken látható a grund tervrajza, pont olyan, mint amelyiken bemutatjuk, hogy honnan jönnek, merre távoznak a gyerekek.

– Visszatérve a rapelésre: ez valamiféle nosztalgia?

– Nem szoktam nosztalgiázni. Azt gondolom, hogy egyszerre sok minden csinálok, de alapvetően szövegírónak tartom magam. Úgy érzem, ebben vagyok a legérvényesebb, és még rengeteg dalt fogok írni, remélem. Ehhez értek. Nem tudok utat építeni, embereket gyógyítani. Szövegeket, dalokat tudok írni. Ez adatott meg nekem. Talán, ha ezt jól teszem, nemcsak magamért szól, hanem másokhoz is. Másoknak is örömöt szerez.

– Tudja, min lepődtem meg? Azt olvastam valahol, hogy hobbija a tenisz, a fallabda és az alvás. Ez nem lehet igaz! Aki ilyen munkamániás, az nem alszik.

– Látja, ezért a hobbim. Olyasvalami, amire mindig vágyik az ember, és csak ritkán fér hozzá. Az elmúlt nyolc napban, nem túlzok, összesen aludtam szerintem harminckét órát. Naponta négy óra jutott alvásra. Ugyanis a szövegeket nem tudtam megírni előre. Ahhoz, hogy megfelelő lelkiállapotba kerüljek, együtt kellett uzsonnázni a gyerekekkel, ott kellett lenni a poros grundokon. Gyakorlatilag sohasem jártam grundokon, csak gyerekkoromban, forgatáson. Máshol nőttem fel, más volt az életem. Bele kellett élnem magam a Pál utcai fiúk világába. Napközben rohangáltam a stábbal, éjszaka hajnalig írtam egy-egy rapszöveget.

Az interjú folytatását a Nők Lapja szeptember 21-én megjelenő 38-as számában olvashatod!