1. Megvesztegetés
A maffiahálózatokban ez az első lépés, ha finoman kell behálózni valakit, kerülve a nyílt összecsapást. A megvesztegetés során üzletnek álcázva, némi jutalom, pénz, ékszer felkínálásával próbálják rávenni a kiszemelt áldozatot, hogy azt csinálja, amit ők akarnak. Ez a módszer a gyerekeknél is jól működik, hiszen édességből, játékból és figyelemből soha, egyik sem kap eleget.
Mit érez a gyerek? Megtanulja, hogy az életben semmit sem adnak ingyen. Ha jól viselkedsz a boltban, akkor a végén anya vesz neked nyalókát, vagy Ha kitakarítod a szobádat, akkor megvesszük azt a sportcipőt. Néhány országban virágzik ez a rendszer: Amerikában például minden gyerek sokat segít a házimunkában de nem szívből, vagy hogy megkönnyítse édesanyja életét. Kemény dollárok ütik a markát minden vödör kivitt szemét után. De gondolja végig: vajon ezután élete során mindenért fizetni akar? Biztosan arra szeretné tanítani gyermekét, hogy a világon minden eladó és minden megvehető?
Mikor káros? Ami jól működik a pénz világában, csődöt mond az érzelmek területén. A szerelem, a munka, az alkotás öröme nem az érte kapott jutalomból fakad, hanem önmagáért való gyönyörűség. Ráadásul a szeretet, a szerelem nem adok-kapok rendszerben működik, ahol egy adott csókért egy másik jár cserébe. Egy olyan gyerek, akit kiskorától arra nevelnek, hogy mindennek kérje és kapja meg az árát, elveszett, tanácstalan felnőtt lesz, aki képtelen igaz érzelmekre. Megszokja, hogy ha egy kapcsolat nem működik, okosabb elválni, mint a megoldást keresni. És ha öreg szülei már nem tudnak pénzt, kapcsolatot, ebédet és más javakat adni neki, akkor öregotthonban a helyük, ahol még látogatni sem kell őket. Mert nem éri meg.
Mikor elfogadható? Az nem baj, ha a jó bizonyítványért bicajt ígér, hiszen a jutalom motiváló erő is lehet. De azért ne ajánljon minden segítségért valami apróbb vagy nagyobb meglepetést. Azok a gyerekek, akik ritkábban és kevesebb jutalmat kapnak, sokkal jobban tudnak örülni a birtokolt tárgyaknak, mint azok, akiket állandóan ajándékokkal halmoznak el, csak azért, hogy békén hagyják fáradt szüleiket.
Hogyan lehet elkerülni? Gondoljon Tom Sawyer történetére pénzért kerítést festeni nem nagy élvezet. De a megtapasztalt kreativitás vagy a játék öröméért még az is jó szórakozás lehet! Ne vegye el gyermekétől a spontán alkotás, az önfeláldozó segítség szülte elégedettséget! A kétéves még boldogan segít a házimunkában, hiszen mindegy neki, hogy építőkockákat pakol anyuval kettesben, vagy szennyest a mosógépbe. Dicsérje nyugodtan, milyen ügyes, örüljenek közösen a szép tiszta lakásnak. Vezesse rá a gyereket, hogy a helyes tettek jutalma önmagukban rejlik, vagy éppen abban, hogy velük örömet szerez másoknak!
2. Fenyegetés
A filmekből egyértelműen kiderül, hogy néha elegendő leültetni valakit egy székbe, és elmondani, mi történik majd vele, ha nem engedelmeskedik. A jól megfogalmazott fenyegetés gyorsabban megtöri az áldozatot, mint a válogatott kínzások. Ha valaki egy gyereket akar megfélemlíteni, könnyebb is a dolga, hiszen a kicsi nem feltétlenül tud különbséget tenni valós és irracionális,
komoly és vicces fenyegetések között.
Mit érez a gyerek? Néha bizony rá kell ijeszteni a gyerekre, hiszen vannak az életben halálosan veszélyes és ezért tiltott dolgok. Nem szabad átrohanni a piros lámpánál, elvenni mások játékát vagy éppen leköpni a szomszéd nénit. Ezek tiszta és egyszerű szabályok, amelyek kijelölik a társas lét kereteit, tehát alapesetben nem okoznak bajt. Gond akkor lesz, ha egy szülő túl sokat fenyegeti a gyermekét, és olyan dolgokkal, amelyeket nem fog, vagy nem is akar valóra váltani.
Mikor káros? A legrosszabbak a beválthatatlan fenyegetések ám néha jobban működnek, mint a valódiak. Például ha a kert végében egy betemetetlen, veszélyes pince van, előfordulhat, hogy a szülő így fenyegeti meg a gyereket: Ha hátramész a kertbe, megesz a bak róka! Adott esetben ez sokkal hathatósabb parancs lesz, mint egy egyszerű Vigyázz, veszélyes odamenni. Kellő fantáziával megáldott gyerek esetében jól működhet a dolog, ám vigyázat! Bár az irracionális fenyegetések jó hatással bírnak, nem szabad túl gyakran elővenni őket. Akkor ugyanis a gyerek lába alól elvész a talaj, és azt fogja hinni, a világ veszélyes, kiszámíthatatlan hely. Ennél sokkal ártalmasabb lehet az, ha a szülő az otthon biztonságával fenyegetőzik. Ha nem fogadsz szót, kiraklak az utcára! Ha nem tanulsz jól, nem foglak szeretni! ezek a mondatok néha olyan könnyen kicsusszannak a ember száján, pedig szigorúan tilos kimondani őket! Ilyenkor a gyermek alapbiztonsága sérül, és súlyos szorongást okozhat benne a rosszul megfogalmazott szentencia.
Mikor elfogadható? A gyereknek meg kell tanulnia, hogy tetteinek következményük lesz. Ha most nem engeded fel a többi gyereket is a csúszdára, akkor rögtön hazamegyünk! egy ilyen kijelentéssel jelezzük, számunkra elfogadhatatlan a viselkedése, és ha nem változtat rajta, akkor vége a mókának. Azok a jó fenyegetések, amelyek konkrét, azonnali hátrányokat helyeznek kilátásba, és adott esetben akár végre is hajthatók. Hiszen ha nem tartja be, amivel fenyegetőzik, akkor a gyerek hamar rájön, hogy az ön szava semmit sem számít. Ha állandóan csak lamentál, hamar oda lesz a tekintélye, és szeme fénye kezelhetetlenné válik.
Hogyan lehet elkerülni? Fenyegetés helyett inkább pozitív üzeneteket küldjön
a gyerek felé. Ne azt mondja, hogy Szedd a lábad, különben ráverek a fenekedre. Inkább arról meséljen neki, hogy milyen jó lesz hazaérni, mert otthon finom ebéd, érdekes játék várja majd. Ha pedig a legkisebb erőfeszítést is látja, dicsérjen és dicsérjen. Hangsúlyozza azt, milyen elégedett, hogy ilyen szófogadó gyermeke van hiszen minden gyereknek az a célja, hogy szüleit boldognak, önmagát pedig jónak lássa!
Cikkünk folytatását a Nők Lapja Évszakok októberi számában olvashatja el.
