Az is megeshet, hogy azért nem jó valakinek a párkapcsolata vagy a gyerekével a viszonya, mert a saját szüleivel áll konfliktusban. Az egyik családterápiás irányzat azokat a rejtett, korábbi családi konfliktusokat térképezi fel, amelyek a jelenlegi magánéleti problémánkat okozhatják.
Károlyt, amikor még Karcsika volt és jóformán beszélni is alig tudott, egyedülálló édesanyja elhelyezte a nagymamánál, mondván: nála jobb helyen van. Attól kezdve a kisfiú szinte csak karácsonykor látta az anyját, aki néha bemutatta neki egy-egy leendő mostohaapját. A nagymama próbálta betölteni az édesanya helyét, ellátni szerepét, de a fiú titkon mindig az anyja után vágyódott. Most, felnőttként azért jár pszichológushoz, mert a párkapcsolataiban rendre kudarcok érik, és eddig egyetlen lányban sem tud megbízni. Károly megdöbbent, amikor a pszichológus azt javasolta neki, hogy próbálja meg (már nem élő) édesanyjával rendbe tenni a kapcsolatát, mert enélkül nem fog rendbe jönni az ő élete sem. Hogyan is lehet feldolgozni egy olyan kapcsolatot, amelynek egyik szereplője már nem él? Például belső párbeszédeket folytathat az anyjával a férfi, s valahogyan azt kell megértenie, hogy bár számára szenvedést okozott, hogy az anyja elhagyta, ez azért mégiscsak az édesanya története. Károly most azt próbálja elképzelni, mi is lehetett az anyja oka arra, hogy elhagyja őt. Családtagok, ismerősök segítik abban, hogy minél többet megtudjon az anya életéről és ha sikerül megértenie, legalább részben, miért is nem vállalta őt a mamája, akkor képes lesz megbocsátani neki és attól kezdve valószínűleg a saját élete is sikeres lesz, párkapcsolatai nem végződnek kudarccal.
Magyar professzor terápiás módszere
Károly esetében az úgynevezett kontextuális családterápiás módszert alkalmazza a pszichológus, amelynek az a lényege, hogy a kapcsolatokat nem csak lelki síkon vizsgálja. A módszer az Amerikában élő, magyar szakember, Böszörményi-Nagy Iván, a családterapeuták szakmai atyja nevéhez fűződik. De mi is a legnagyobb újítása a klasszikus terápiákkal szemben? Böszörményi-Nagy azt mondja, hogy bizonyos tények (például a jövedelemkülönbségek, a lelki, fizikai állapot) befolyásolják a párkapcsolatunkat. A klasszikus terápiás irányzat főleg a lelki tényezőkkel és a lelki tudattalannal foglalkozik bár lehetséges, hogy egy házasságban mindössze az a konfliktus oka, hogy a nő többet keres, mint a férje, és ez olyan dinamikai szálat indít el, amelyről muszáj lenne beszélni.
Megbízhatóság, jogosultság, viszonzás
Kapcsolatainkat mindenképpen befolyásolják a lelki szükségleteink, vagyis megjelenhetnek-e például házasságunkban a fantáziáink, a vágyaink, önmagunk maradhatunk-e benne, s kielégülnek-e a belső szükségleteink? Amikor az említett szemlélettel dolgozó szakembernél megjelennek a páciensek, a terapeuta mindig megkérdezi őket arról: milyen viszonyban vannak a szüleikkel.
Böszörményi-Nagy azt mondja, ahhoz vagyunk lojálisak, akihez érzelmileg kötődünk. Ha a párom nemcsak lojális hozzám, hanem megbízható is, akkor jogosultságokat nyer, például viszonzom a szeretetét. Ha viszont hiányzik a viszonyunkból a bizalom, a lojalitás, akkor borul az egész kapcsolat. Nemcsak párkapcsolatban, hanem a generációk között is működik a kapcsolati etika. Szüleinkkel szemben mindannyiunknak vannak jogosultságaink: édesanyánk életet adott nekünk, és ezt valahogyan szeretnénk viszonozni. A professzor alapgondolata az, hogy ezt sosem tudjuk viszonozni neki akár akarjuk, akár nem. Ha ezt elfogadjuk, s persze azt is tudjuk, hogy a szüleink felé természetesen vannak kötelezettségeink, akkor azt is megérthetjük, hogy mindazt, amit a szüleinktől kaptunk, a saját gyerekünknek fogjuk visszaadni.
A teljes cikk a 41. heti, október 12-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
