| A hét témája a Nők Lapjában: Higgadt oroszlán, vagy harcias amazon legyek? Hiba volna azt gondolnunk, hogy az élet csatamező, amelyen folyton kivont karddal kell rohangálnunk. Ezernyi módja van annak, hogy elérjük céljainkat. De azért nem árt olykor, ha van az eszköztárunkban egy kis rámenősség – ne szépítsük: erőszakosság -, hogy bebizonyítsuk, ilyen leányt/legényt még nem hordott a hátán a Föld! És hogy tudassuk, minket aztán nem lehet úton-útfélen zsebre vágni! Vagy legalább, hogy jelezzük: mi is a világon vagyunk. És Na mindegy! Szóval, hogy szeretnénk egy kis levegőt venni! Ha még jut. További írások: “Fontos, hogy mást ne bántsak meg” » Soha ne gyengülj el, soha ne sírj! » Talán még ma is várná a gyest » Az összeállítást készítették: Mihalicz Csilla, Fejős Éva, Kégl Ágnes, Wlcsek Anna |
Például, amikor nagyon számít a fellépés, és a másik oldalon egy drabális férfival vagy egy nagyon feminin nővel kell “megküzdenem”. A legtöbb nőre bénítólag hat, ha a férfi látható, jelentős fizikai fölényben van. Sok férfi tudja, hogy ha én félek a fizikai agressziótól, akkor elég csak fölállnia. Szoktam futni a Margitszigeten, és van egy férfi, aki a futószőnyegen csak úgy tud elmenni mellettem, hogy jól meglök. Én nem kérem ki magamnak, és nem gáncsolom el, hanem csak magamban dohogok. Ha rossz passzban vagyok, még el is sírom magam. Két nő konfliktusa esetén pedig az meghatározó, hogy kettőjük közül melyik van inkább harmóniában a saját nőiességével. Egy Pamela Anderson-szerű nővel bármilyen konfliktus esetén is hátrányban volnék, és elvonulnék a színről.
 |
Vannak nők, akik a sírással szereznek előnyt. A sírás nő-férfi viszonylatban mindig érzelmi zsarolás. Ha elsírom magam, akkor megpróbálom befolyásolni a másikat, hogy ne menjen el sörözni a barátaival, ne hagyjon el, stb. Nem minden férfi vevő erre, de a legtöbb igen. Ennek továbbfejlesztett változata a betegségbe menekülés.
Érzelmi ügyekben többnyire előadok egy ötperces monológot, aztán elmegyek, főzök valamit, vagy leülök a tévé elé. Arra már rájöttem, hogy férfinál oda-vissza kommunikáció ilyenkor nem létezik. Bemegy az input, dolgoznak a processzorok, aztán két nap múlva talán dörmög valamit, vagy hoz egy szál virágot. Leginkább annak van eredménye, ha a nőiességgel próbálok játszani. Ha elkezdek “cicázni”, látványosan nőiesen viselkedni, persze humorral, öniróniával, akkor könnyebben elérem, amit akarok. De csak hosszú távon. Olyan is van, hogy megsértődöm, de azt tudja a párom, hogy komolytalan, mert nem vagyok kitartó. Nem szeretem felnagyítani a problémákat. A megsértődés egyébként az egyik leghatásosabb női agresszió. A legtöbb férfi képtelen vele valamit kezdeni.
Aztán van a “földhöz csapom”-játék. Ezt általában tehetetlen dühükben veszik elő a nők, amikor a férfi részéről nincs reakció. Arra viszont mindig ügyelnek a dobálózós nők, hogy csakis a férfi holmiját, és csak az értéktelenebbet vagdossák oda. Én is vágtam már oda telefont – a pamlagra, nehogy tényleg baja essék. Húszévesen még odacsaptam a drága kristálypoharat is. A dobálózás a női agresszivitás csimborasszója. Azt tanácsolnám a férfiaknak, ha el akarják kerülni, mindig dünnyögjenek valamit! Aha, jól van! – vagy valami hasonlót.
A témához kapcsolódó további írásokat a Nők Lapja november 9-én megjelenő 45-ös számában olvashatsz!
