Megrémültek a szülők: “nincs pénzünk! Gyorsan áron alul eladták a jó karban levő házat, és beköltöztek egy kisebb lakásba. Mit csinál ma a család? Építkezik! Épít a nagylány (már édesanya), épít a fiú (most nősül). Drága a telek, az építőanyag, hitel kell, szülői segítség, rengeteg munka
Közben a gyerekek sóhajtoznak: anyu-apu, miért adtátok el a nagy házunkat? Nem gondoltátok, hogy ott, meg a hatalmas kertben mi is elfértünk volna? Érdemes volt a pillanatnyi nyugalom kedvéért elkótyavetyélni a JÖVŐT?
Telefonon keresnek a szerkesztőségben, a vonal túlsó végén Földvári Éva, egy hároméves kislány édesanyja. Feldúltan meséli, hogy december végén bezárnak egy olyan módszertani bölcsődét Budapesten, ahol együtt nevelődhettek egészséges és sérült gyerekek, ahol olyan gyerekszerető a légkör, hogy mutogatni kellene
Békesziget a Tüzér utcában
Mielőtt bemennék, körbejárom a füves udvart, megcsodálom az uniós szabvány szerint készült játékokat, meg a csúszdát körülvevő rugalmas burkolatot. Az épületen hatalmas ablakok, a termek tágasak, minden csupa fény. Ha lenne pici gyerekem, holnap hoznám mondom Katona Évának, a bölcsőde dolgozóiból alakult Harmónia Gyermekház Közhasznú Egyesület titkárának.
Hej, ha látott volna minket fénykorunkban, amikor nyolcvan kisgyereket láttunk el! mosolyodik el Éva. Közülük húszan mindig fejlesztő foglalkozást igénylő kicsik voltak. Fel tudtunk venni halmozottan sérült gyerekeket is, hiszen dolgozik nálunk gyógypedagógus, dietetikus, logopédus, mozgásfejlődést segítő szakember. Volt olyan csoportunk, ahol iskoláskorukig maradhattak a gyerekek, a baba-mama klubunkba ma is jönnek a gyeses kismamák. Tudom, egyesek ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyermekük ne találkozzon fogyatékkal élő társakkal, de mi sok éves tapasztalat alapján állítjuk, hogy a közös nevelés nagyon jól hat a kicsikre. (Mennyivel toleránsabb felnőttek lesznek!)
Amikor bölcsődét kerestem, azt mondta a gyerekorvos, hogy ne reménykedjem a felvételben, mert ide már a születésük előtt beíratják a babákat meséli Radich O. Krisztina, aki a kislányáért érkezik. Szerencsénk volt: egy anyuka meggondolta magát, így Natasa bekerült a várólistáról. Én szociálpolitikával foglalkozom, de életem első munkahelye egy bölcsőde volt. Ezért merem kijelenteni: olyan a Tüzér utcai bölcsi, mint a béke szigete, ahol nyugodtan hagyhatod a gyerekedet, mert kiváló szakemberek foglalkoznak vele, és mosolyogni fog, ha érte jössz!
Mutatok jelentkezési lapot, amelyiken úgy szerepel a gyerek neve hogy Ceglédi X, mert az édesanya már akkor felkeresett, amikor a baba pocaklakó volt teszi hozzá Katona Éva.
Régóta veszélyben vagyunk
Miért kellett közhasznú egyesületet létrehozni? kérdezem rosszkedvűen, hiszen szomorú egy gyerekparadicsom, ha csak tizenegy kicsire vigyáznak a gondozónők.
A jelenlegi végkifejlet, miszerint a fenntartónk a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium intézménye) december 31-én bezárja a bölcsődét, egy hosszú történet végére tesz pontot mondja Éva keserűen. Három évvel ezelőtt azért hoztuk létre a civil egyesületet, hogy pályázhassunk, pénzt szerezzünk, és ha itt a vég, átvegyük a fenntartást. Azóta pályázaton nyert pénzből újjávarázsoltuk a fürdőszobákat, füvesítettünk, fajátékokat vásároltunk, gumitéglával raktuk ki a csúszdák környékét. Nemrégiben is nyertünk huszonötmilliót egy EU-s pályázaton, de most nem tudjuk, hogyan fogjuk felhasználni.
Lassan gördül elém egy szomorú történet, amelynek hátterében természetesen a PÉNZ áll. A jelenlegi törvények szerint a bölcsődéket az önkormányzatok tartják fenn, ők kaphatják meg az úgynevezett normatívát, mely 456 ezer forint gyerekenként. (Ehhez még hozzátesznek az önkormányzatok, a szakemberek szerint egy kisgyerek éves ellátása körülbelül egymillióba kerül.) Ám minisztérium nem jogosult a normatívára! Ezért van szó évek óta arról, hogy e bölcsődét, amely (stílusosan) bölcsője volt rengeteg újításnak, ahová tanulni jöttek hazai és külföldi szakemberek, be kell zárni. Hiszen a minisztériumnak kötelező takarékoskodnia!
A teljes cikk a 46. heti, november 16-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.