A Grimm története csak lazán kapcsolódik a valósághoz: mint egy igazi mese. Ahogy Terry Gilliam mondja, a jó mese is azért jó, mert van némi valóságos, hihető alapja.
A Grimm-mesék voltak az első történetek az életemben, és sokszor álmodtam rosszat miattuk, úgyhogy most bosszút állok! közölte. A Grimm fivérek valójában nagyon komoly tudósok voltak, akik többek között nekiláttak a német értelmező szótár elkészítésének folytatta Gilliam, némileg komolyra fordítva a szót. A francia felvilágosodás terjedése és a napóleoni francia megszállás miatt aggódtak, hogy a német folklór, mondavilág eltűnik. Ezért összegyűjtötték ezeket a meséket, mondákat, pontosan leírták a történeteket, és kötetbe foglalták őket. Az egyik fivér, Jakob karaktere közelebb áll a valósághoz. A másiké, Wilhelm személyisége azonban teljes kitaláció. Számomra az volt az érdekes, hogy a filmet a magam módján mesélhessem el, azaz új tündérmesét faraghassak belőle, amellyel riogathatom a gyerekeket!
Ám a képzelettel való játék nem minden felnőttnek terepe.
A felnőttek értelmet akarnak vinni a világba. Ha valami megtöri a már felépített struktúrát, megijednek. A gyerekek épphogy elkezdték felépíteni magukban a világot, ezért sokkal nyitottabbak fejtegette Gilliam, visszatérve a Grimm fivérek meséihez, amelyek a felnőtteknek talán rémisztőbbek, mint a gyereknek.
Magyarországon aztán meg igazán félhetnek a felnőttek, mert itt kapta a legmagasabb, tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott besorolást a Grimm tette hozzá némileg csalódottan és csodálkozva, hiszen a filmet kifejezetten családi filmnek készítették. Az annak idején animációs filmesként kezdő Gilliam szemérmesen azt is bevallja, neki nem egy Grimm-mese, hanem Andersen: A császár új ruhája volt a kedvenc meséje.
A teljes cikk a 48. heti, november 30-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.