Aktuális

Süci karácsonyfája

Három éve ment el, még nem hûlt ki az emléke. Csak akkor szomorodunk el, amikor elénk pördül a képernyõn, vagy valamelyik filmjében: „Mekkora színésznõ volt, milyen kár érte!”





Tudott nevetést fakasztani, könnyeket előcsalni, undok és szánandó lenni, csúnya és szép lenni. Frenetikus humora volt és óriási szíve. Tudott simogatni a tekintetével. Mindent tudott. És még csak hatvanegy éves lenne Schütz Ila. Ha élne.

Felsóhajtok: „Süci, hol lehetsz most?” Megpróbálom felidézni a hangját, tatáros arcát. Gyerekkorában csak kis Maónak hívták, a filmgyárban pedig Dzsingisz kán unokájának titulálta egy rendező. Látom magam előtt, talpig sminkben, dögösen, a Madárkák című filmben. Bolond lánynak, Jancsó Miklós Csend és kiáltásában, majd a Bolond lány, Domján Edittől megörökölt címszerepében. Most pedig magamat látom a József Attila Színház folyosóján. Nyílik a női öltöző ajtaja, Sücike kidugja a fejét, és odaszól: „Nem ugrasz be hozzám?” Miért is ne. Visszatekercselem a memóriámat, és kezdhetjük a beszélgetést.

Negyedszerre, csak azért is…





– Istenien nézel ki Sücike, a fekete csipkemelltartóban.


– Ne kábíts. Engem nem a szépségemért szeretnek. Már a főiskolán is velem játszatták az öregasszonyokat. Egyszer mondtam is Gosztonyi tanár úrnak, hogy már megint harminckilenc éves nőt osztottak rám. Végigmért, és rezzenéstelen arccal közölte: „Játssza harmincnyolcnak!” Az osztálynak is én voltam az anyja, mert negyedszerre vettek csak fel. Nem találtak elég átütőnek. Én meg azt mondtam, csak azért is színésznő leszek.

– Sikerült. A főiskolán ismerted meg első férjedet, Halász Mihályt, a sajnálatosan korán elhunyt tévéoperatőrt. Akkor, persze még élt. Mit szerettél benne?
– Nem a szépségét. Alacsony volt, vézna, szemüveges. A hegyes Pinocchio-orra Kecskeméten fagyott vörösre, mert egy ideig „beköltözött” a moziüzemi vállalat szellőzőberendezésébe. Ismerted?

•





Nagyon is. Kecskemétről. Misit mindenhonnan kitiltották, a hírös város filmstúdiójában talált menedékre. Később valahogy felvették a főiskola operatőr szakára, akkor állt elő azzal, hogy megnősül. „Kit teszel boldogtalanná?” – kérdeztem, mire tőle szokatlan komolysággal válaszolt: „Schütz Ilának hívják, mandulaszemű, és zseniális színésznő lesz belőle.” Igaza lett. A házasságuk azonban nem tartott sokáig. Sücinek tériszonya volt, Misi magasból szerette fotózni a világot. Amikor már nem lehetett követni a röpködését, elváltak.
Süci, Iluka, Ilika egyébként békés természetű volt, hiszékeny és rendkívül aluszékony. Anyjától örökölte a külsejét, apjától a mérhetetlen tudásvágyát. Anyai nagyapjától, tiszacsegei Galgóczi Sándortól, a nyakasságát. A nagypapa Bocskai hajdúinak leszármazottja volt, igazi, vastag nyakú kálvinista. Apai nagyapja, Schütz Frigyes textil-nagykereskedő, Zalaegerszeg tíz legtehetősebb polgárának egyike volt. A Tanácsköztársaság idején a hajdú nagyapa vöröskatona lett, a másikat épp a vöröskatonák ejtették túszul. Aztán megint fordult a történelem kereke, a Schütz nagyszülőket deportálták, és nem tértek haza soha. Ila az ősöktől örökölte ellentmondásos tulajdonságait, erős hajlamát a nyakasságra, béketűrésre, fergeteges komédiázásra, halk melankóliára.





Ismerik a szandi-mandit?

Gyarmathy Lívia rendezte a hatvanas évek emlékezetes kultuszfilmjét, az Ismered a szandi-mandit? Süci ebben játszotta élete első nagy filmszerepét. Julit, a nyári termelési gyakorlatra kivezényelt matrózblúzos diáklányt. Ott jött össze későbbi „férjével”, Sztankay Istvánnal. A jóképű, fiatal színész alakított Olajost, a kőbányai amorózót, aki hevesen csapja a szelet Julinak.

– Tetszett neked Sztankay?

– Nagyon. De hiába mosolyogtam rá biztatóan, ellenállt. Szóval nem jött össze a dolog. Viszont olyan sikerünk volt, hogy gyakran szerepeltettek együtt bennünket. A Fogfájás című tévéjátékban már közös fotó is készült rólunk. Pistának kitaláltak egy szívdöglesztő, század eleji frizurát, én akkortájt festettem a hajam pezsgővörösre. Jól mulattunk együtt.

•

A sok közös szerep után végérvényesen összeboronálta őket a Jövőre, veled, ugyanitt című sikerdarab, amely több mint ötszáz előadást ért meg. Színpadi házaséletük a darab „temetése” után is folytatódott, Efraim Kishon A házasságlevél című, szintén nagy sikerrel játszott darabjában. Mindenki azt hitte róluk, hogy az életben is házasok. Sztankay Istvánt is megkérdeztem: mitől volt ennyire jó a színpadi házaséletük?





– Annak ellenére, hogy soha nem alakult ki köztünk nő-férfi vonzalom, jól összepasszoltunk. Iluka mindig férjnél volt, vagy élt valakivel, én sem voltam nőtlen. Mindegyikünknek megvolt a saját, erős magánéletünk, viszont nagyszerűen kijöttünk egymással. A harmadik esküvőjén én voltam a tanúja, a férjének pedig Tolnay Klári. Ritkák az ilyen összeszokott színpadi párosok. Tolnay Klári és Mensáros László színpadi párosa volt ilyen.

Süci második házasságáról keveset tudok. Misivel a főiskola, Dégi Istvánnal a színház hozta össze. Két, akkor már ismert, tehetséges színész kötötte össze az életét, úgy érezték, hogy örökre. Miért mentek szét mégis? Erről nem szeretett beszélni. Abban az időben neki jobban kedvezett a szerencse, a férjétől elpártolt. S a férfi pont akkor kezdett befelé fordulni, amikor a veszélyeztetett terhes feleségének a legnagyobb szüksége lett volna rá.

A teljes cikk a 51. heti, december 21-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top