Uzsonnára csokoládé?

A családoktól csak kérni lehet, a szolgáltatóktól lehetne követelni is. Igaz, az többe kerülne ugyebár…

Induljunk ki tehát az aggasztó tényből: ma a gyerekek nagy része sok szénhidrátot, azon belül is rengeteg édességet eszik, mellé cukros üdítőket iszik. Ehhez képest kevés gyümölcsöt, zöldséget, tejterméket fogyaszt.

A helyzet szomorú, talán nem túlzás ezt mondani: fenyegető.

Egy éve már, hogy írtam a gyerekétkeztetésről, és az utána kapott levelekből az derült ki, van mit tenni ezen a területen.

Az egyik levél Pilisszántóról érkezett, benne egy anyuka arról írt, hogy mióta a faluban a közétkeztetést egy vállalkozó végzi, szerinte egészségtelenebb ételek kerülnek a gyerekek asztalára. Uzsonnára csokoládészeletet, nutellás kenyeret is kapnak kicsik, szerinte ez nem felel meg sem az előírásoknak, sem az egészséges táplálkozás feltételeinek.

Pilisszántó kicsi falu, a polgármester, Szőnyi József határozott embernek tűnik, olyannak, aki aktagyártás helyett szereti nyomban megoldani a problémákat.

– Kicsi falu a miénk, itt, ha szólnak az emberek, hogy na, ma nem volt jó az ebéd, rögtön szóvá tesszük, megbeszéljük. Azelőtt az önkormányzat üzemeltette a konyhát, onnan kapták az ebédet az óvodások, az iskolások, meg néhány nyugdíjas. Nagyon sokba került, hiszen háromszáz adagnál talán még rendben lett volna, de nálunk csak százhúsz főre kell főzni, így a vízdíj, az áram és a többi költség fajlagosan nagyon drágította a konyhát. Jelentkezett egy vállalkozó, átvette a közétkeztetést (a dolgozókat is!), és mellette a saját ételszállítói vállalkozását is üzemelteti. Így megszabadultunk a költségektől, és a közétkeztetés is megoldott maradt. Jól jár a vállalkozó is, mi is. Én csak az ilyen megoldásokban hiszek.





Megkerestem a vállalkozót, azt mondta, igenis figyel rá, mi kerül a gyerekek asztalára. Vannak rendeletek ugyanis, amelyek meghatározzák a tápanyagértékeket, ezeket ő betartja, de nem tud minden igényt kielégíteni. Ha csokit kapnak a gyerekek uzsonnára, akkor azt a napi összes tápanyagbevitel szempontjából kell vizsgálni, magyarázta. Így is csak heti átlagban tudja betartani a költségkeretet. Az is nehezíti a dolgát, hogy a kiscsoportos óvodástól a nyugdíjas néniig mindenki ugyanazt eszi…

Szép, régi kúriában van az óvoda, majdnem száz gyerek jár ide a faluból. Pár lépésnyire a konyha.
– Előfordul, hogy szóvá tesszük: ma csípős volt a leves, kevés a krumpli – mondja az óvodavezető, Papucsek Mihályné. – Az étkezés gondozási feladat, tehát nagyon figyelünk rá. Hetente egyszer valamelyik szülő hoz be gyümölcsöt, olyankor gyümölcsnapot tartunk, salátát készítenek, kóstolgatják. Volt olyan gyerekünk, aki addig nem ette a banánt, itt szerette meg. Jött is a szülő boldogan. A meggyszósszal is bizalmatlanok voltak, azt is megszerették. Ebben a korban még változhat az ízlés.

Félreértés ne essék: Pilisszántó közétkeztetés szempontjából, azt hiszem, átlagos helynek számít. A fővárosból, nagy- és kisvárosból és faluból is kaptam leveleket szülőktől, zsírban tocsogó, fűszeres húsételekről, agyonrántott főzelékekről, de legfőképpen a túl sok édességről. No meg arról, hogy tehetetlenek, mert mindegyre azt mondják nekik: ennyi pénzből ennyire telik.





„Mindenhol az egészséges táplálkozásról olvasok, és akkor mi történik? Bekerül a fiam az óvodába, és már nem eszi meg a natúr joghurtot, csak az agyoncukrozott gyümölcsjoghurtot! A házi paradicsomleves sem kell, mert nem elég édes! Hogy fordulhat elő, hogy uzsonnára csokoládészeletet kap? Hát nincs erre törvény?!”

Bármilyen elképesztő: nincs.

A teljes cikk az 5. heti, február 1-jén megjelenő Nők Lapjában olvasható.