Az írás megjelenése után rengeteg levelet kaptunk nagy örömünkre férfiak is elmondták véleményüket , tehát, kedves Olvasók, folytatjuk a beszélgetést!
Csupa csinos lány ül körülöttem, ők a Bíborklub tagjai, akik a Budapesti Műszaki Egyetem másoddiplomás képzésén ismerkedtek meg, majd gondoltak egy nagyot: klubot kellene alakítani, hogy rendszeresen találkozzanak (és lehetőségeikhez mérten jótékonykodjanak). A férfiak félelme valamennyiüket érdekli, hiszen általában a huszonéveik végén járnak, és sokan élnek közülük egyedül vagy a szüleikkel. Mindennek ismeretében arra számítottam, hogy halk férfigyűlölet lengi majd be a beszélgetésünket, ám tévedtem.
 |
Repka Ágnes |
Ítélkezés helyett
Nemcsak a férfiak mások manapság, mint a szüleink generációja, hanem mi is jelenti ki Repka Ágnes, egy munkaerő-közvetítéssel foglalkozó cég üzletágvezetője. Édesanyám huszonnégy évesen három terhességen volt túl, én huszonkilenc esztendősen sem mondhatom azt, hogy jövőre szülni fogok
És nem azért, mert magányos típus vagyok! Volt egy négyéves kapcsolatom, aztán egy tíz évig tartó, most sem vagyok egyedül
De bizony százszor meggondolnám, hogy merjek-e gyereket vállalni, mondjuk, albérletben
Hát akkor egy férfi! Valahogy tovább tart manapság a gyerekkor. Gondold csak el! Kijön az egyetemről huszonöt-huszonhat évesen egy fiú, dolgozni kezd, de még nem is élt
És ha otthonról megkapja a számára kellemes anyagi biztonságot, akkor bizony él, és egyáltalán nem vágyik arra, hogy rögtön családot alapítson. Nagyon kényelmes ám a gyerekstátusz! Ráadásul manapság mindenki fél az anyagi bizonytalanságtól, és ez alaposan kitolja a párválasztás időpontját, hát még a gyerekvállalást!
Igaz, de a nőket jobban hajtja a gyerek utáni vágy szól közbe Kárpáti Tímea, sikertanácsadó (coach) , mert az anyai ösztön általában olyan erős, hogy nem tudja felülírni a világ! Bennünk is van szociális szorongás, mégis hamarabb rájövünk, hogy a gyerek nemcsak lemondás, hanem csodálatos örömforrás is. A férfiak jobban hasonulnak az értékvesztett, pénzközpontú világhoz, a rájuk jellemző természetes harcos ösztönök miatt, így bennük később születik a gyerek utáni vágy. Eszembe jut egy csodálatos nő tanárom volt , aki azt állította, hogy egy kisbaba egy kartondobozban is jól érzi magát, ha szeretet veszi körül. Neki nem fontos, hogy ötcsillagos kiságya legyen! Ráadásul ma is igaz: ahol a szükség, ott a segítség. Igenis vannak olyan fiatal családok, akik továbbadják a gyerekruhákat, a kiságyat, a kocsiülést, húzzák-vonják, segítik egymást. Megélnek, és boldogok a gyerekeikkel!
 |
Kárpáti Tímea |
Azt mondod, értékvesztett a világunk.
Fogalmazzunk erősebben: értékválságban élünk! A klasszikus családmodell mintája felborult. Mi maradt a helyén? Önzés. Fölözzük le a kapcsolatokból a jót, a kellemeset, a bulit! Gyerek? Jaj, ne! Az macera. Én tanácsadóként dolgozom, és megpróbálom rávezetni a hozzám fordulókat arra, hogy a kapcsolatteremtési készségeik javítása megszüntetheti a boldogtalanságukat. Hiszen a nagy harcok közepette elfelejtünk barátkozni, és elfelejtjük, milyen az igazi szerelem
Teljes a csőd?
Mindez le fog tisztulni a válságokat mindig fellendülés követi , a férfiak (és a nők) rájönnek majd, hogy a pénzen kívül is vannak értékek. Mostanában egyre többen érdeklődnek az önismeret-önfejlesztés iránt, ami már ébredésre utal
Tehát az egyedülálló nőknek igenis érdemes hinni abban, hogy léteznek olyan pasik, akikkel jó élni, akik szerelemmel képesek szeretni!
A teljes cikk a 9. heti, március 1-jén megjelenő Nők Lapjában olvasható.
