Férfipanaszok – az ágyban

 Csigó Kata pszichológussal ezúttal a „férfipanaszokról” beszélgetünk.

– Mi is a férfiak baja velünk, Kata? Te biztosan tudod, hiszen nyilván gyakran panaszkodnak neked…

– Teljesen változó. Gyakori tévhit, hogy a férfiak azt gondolják, ha nem okoznak a partnerüknek hüvelyi orgazmust, akkor a nőnek nem is jó az együttlét. Holott egy nő másképp is érezhet gyönyört. Ráadásul sok férfi teljesítményként tartja számon az örömszerzést, úgy gyűjti az eredményeket, mintha versenyen lenne.

– Sok lányt kihoz a béketűrésből, amikor a barátja megkérdezi: „A régi fiúd jobb volt az ágyban, mint én?”

– Azt gondolom, nagy vonalakban lehet mesélni a korábbi kapcsolatokról, de a szexuális élet részletes kitárgyalása a régi viszony „megszentségtelenítése”, és nem is tartozik az aktuális partnerre. Egyik ismerősöm mesélte, a barátja arra kérte, hogy rangsorolja méretben őt és a volt partnereit. Ez a kérés tisztán arról szól, hogy a férfi nem biztos benne, ő elég jó partner-e. A férfiak fejében gyakran motoszkál a kérdés: „Elég jó vagyok–e?”, és a barátnői összes volt pasijával rivalizálni akarnak, mind a nemi szervük méretét, mind a barátnő – általuk kiváltott – orgazmusainak számát tekintve. Ennek elejét lehet venni, ha a korábbi kapcsolataink intim részleteiről egyáltalán nem számolunk be a partnerünknek.

– Neked leggyakrabban miről panaszkodnak a szexuális életükkel elégedetlen férfiak?

– Sokszor merül fel, hogy a partnerük nem kívánja olyan gyakran az együttlétet, mint ők. Egyik betegem például elmondta, a felesége már szinte csak havonta egyszer akar vele szeretkezni, s ő úgy érzi, ez válságba sodorhatja a kapcsolatukat. A fiataloknál, középkorúaknál a heti rendszerességű – vagy gyakoribb – együttlét tekinthető normálisnak, s ha például havi egyre csökken, az már problémaforrás lehet.

– Mi a teendő ilyen esetben?

– Természetesen meg kell beszélnie a párnak, de ehelyett a férfiak gyakran elkezdik erőltetni az együttlétet, vagy nem kis éllel kérdezik: „Már megint nincs kedved hozzá?”, netán napra pontosan felidézik, mikor (milyen régen) szeretkeztek utoljára. Ez a legrosszabb, hiszen erre a legtöbb nő ingerültséggel és azonnali elutasítással reagál. A stratégia inkább az lehetne, hogy a férfi kérdést tesz fel, valahogy így: „Azt tapasztalom, nincs kedved a szexhez mostanában. Vajon ennek mi az oka, változtassunk valamin?”

– És ha a partnernő azt válaszolja, hogy neki ennyi szex untig elég?

– Akkor érdemes tovább kérdezni, miért csökkentek az igényei, s miként lehetne esetleg izgalmat hozni a kapcsolatba. Gyakran elég néhány apró változtatás ahhoz, hogy újra „friss” szemmel tudjunk nézni a partnerünkre. A megbeszélés segíthet, de csak akkor, ha a két ember valóban szabadon tud beszélni erről, s nem támadják a másikat. Próbáljanak a másik fejével gondolkodni, tegyék fel a kérdést: valójában mire volna a partnerüknek szüksége? A kulcs a másik szempontjainak megértése. Például egyik ismerősöm nem szereti, ha puszilgatják, mert gyerekkorában a szülei idős barátnői folyton puszilgatták, és ő a szoros testi közelségtől megriadt – ezért ma is összerázkódik, ha a párja váratlanul puszilgatni kezdi. Őt tehát másképp kell megközelíteni, s ha a barátja megérti ezt a szempontot, akkor nem puszilgatással közeledik felé, hanem például hajcirógatással. Vagy ha túlságosan rutinná vált az együttlét az évek során, akkor érdemes több fantáziát vinni bele.

A teljes cikk a 11. heti, március 14-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.