A hét témája a Nők Lapjában: Vesztett helyzetből indultak, mégis esélyt kaptak a teljes életre, és megragadták a lehetőséget. Példák, akikről olvasva erőt meríthetünk, és hálát adhatunk. |
Zsuzsi, a legkisebb, jó tanuló ez hamar egyértelművé vált folytatja szerényen , a szüleim ennek ellenére nem erőltették, de nem is tiltották a tanulást, így bizonytalan voltam a nyolcadik osztály végén. Nem tudtam, merre is vezet az én utam, és sajnos, nem mindenki bízott bennem. Az osztályfőnököm azt mondta, nem hiszi, hogy el tudnék végezni egy szakközépiskolát, pedig a második legjobb voltam az osztályban, tehát semmi sem indokolta a kijelentését csak a származásom . Biztos nem akart ilyen mély sebet ütni rajtam, de ezt a mondatát azóta sem tudom kiverni a fejemből, újra és újra visszavett az önbizalmamból, az ambíciómból később is. Szerencsére a kémiatanárnőm egyszer véletlenül megkérdezte, hol szeretnék továbbtanulni, és azt mondta, reméli, a szakmunkás fel sem merült bennem, mert nekem érettségiznem kell Az ő javaslatára kerültem Pécsre, a Vegyipari Technikumba. Úgy tűnt, a világ végére indulok, előtte még nagyvárosban sem jártam nagyon! Jó eredménnyel végeztem, és mivel már mindenki hazavárt, meg én is szerettem volna pénzt keresni, segíteni az azóta nyugdíjassá vált szüleimet, elkezdtem munkát keresni.
 |
Zsuzsa jelenleg hároméves doktori képzésben vesz részt, daganatos megbetegedésekkel kapcsolatos genetikai vizsgálatokat végez, és az MTA ösztöndíjasa.
Ezt az ösztöndíjat kifejezetten cigányok számára írták ki, és én vagyok az első az országból, aki megkaphatta. A pályázatot egyébként a tanszékvezetőm szúrta ki, ebből is látszik, hogy nem az a probléma, ha tudják rólad, hogy roma vagy, hanem, ha emiatt másképp néznek rád. És remélem, az én példám sokakat arra fog sarkallni, hogy ha szeretnének tanulni, ne adják fel anyagi gondok vagy néhány rosszkor rosszul megfogalmazott vélemény miatt. Küzdeni kell, de megéri.
A témáról bővebben a Nők Lapja március 22-én megjelenő 12-es számában olvashatsz!
