“Jó fej az apósom!”

A hét témája a Nők Lapjában: Apósok és vejek, avagy két dudás egy csárdában? Sokat írnak, beszélnek, viccelődnek – az író, beszélő, viccelődő (szak)emberek – az anyós-meny viszonyról. Az elsárkányosodó fiús anyákról, akik nem tudják elviselni, hogy szerelmetes gyermeküket egy fiatal nő „elrabolja”. Közben alig-alig állítjuk reflektorfénybe az „apaoroszlánokat”! Ők miként dolgozzák fel, hogy a kislányukat elragadja egy fiatalember? És hogyan emésztik meg, hogy a fiatal férfi színre lépésével új „dudás” jelenik meg a „csárdában”? További írások: • Tisztes távolság » • Tűz és víz » • „Inkább nagyapa vagyok, mint após!” » • „A vejemmel minden rendben!” » Az összeállítást készítették: V. Kulcsár Ildikó, Vadas Zsuzsa, Bauer Zsuzsa

– Mit érzett, amikor megkérte Edit kezét?

– Megilletődöttséget! Először randevút kértem Lajostól, hátha könnyebben elmondom neki – mint férfi a férfinak –, hogy szeretem a lányát, adja hozzám feleségül. Végül nem mertem előhozakodni…, de jól elbeszélgettünk. Megittunk néhány whiskyt, ettől nem a bátorságom jött meg, hanem a hangom ment el. Ezután nagy csokorral – ahogy illik –, állítottam be Edit szüleihez. Alig tudtam megszólalni, kiszáradt a torkom, pedig Lajos háromszor is megkínált pálinkával, hogy erőt öntsön belém. Féltem, hogy nem vesznek komolyan, hiszen csak huszonnyolc napja ismertem Editet. Végül mégis túlestünk a nehezén…

– Nem zavaró, hogy egy házban laknak, még ha külön lakásban is?

– Ők este dolgoznak, én napközben. Ritkán találkozunk. Ráadásul tapintatosak: nem avatkoznak az életünkbe, viszont sokat segítenek. Jó fej az apósom! Amikor először mulattunk együtt – vele és a barátaimmal –, senkinek sem jutott eszébe, hogy idősebb nálunk. A kutyasétáltató szomszéddal éppúgy szót tud érteni, mint a síelő, vitorlázó haverjaimmal. Ő minden reggel bevásárol, aztán megnézi az unokáját, Richárdot. Már viccet is mesélt neki, és büszkén mesélte, hogy a pár hónapos gyerek röhögött!





– Ki a családfő?

– Lajos a rangidős, de diszkréten „csinálja”. Hagyja, hogy az én családomban én legyek a „fő”, de rajtam tartja a szemét. Megértem! Hiszen a lányát szereti – mindenek felett! –, rajta keresztül engem is. Addig tanúsít megértést, amíg jó kezekben van a lánya. És jó kezekben van!

A témáról bővebben a Nők Lapja április 12-én megjelenő 15-ös számában olvashatsz!