Kubai koktél

És már megízleltem az első mojitómat is, pedig a kaland csak most kezdődik. Két éve így álmodoztam Kubáról a Nők Lapjában hazatérésem után. „Már itthon vagyok, de lélekben még mindig ott ülök a parton, nézem a tengert, a táncolókat, és arra vágyom, hogy sose kelljen elhagynom ezt a helyet.”

Most valóra vált a vágyam – a híres, havannai tengerparti sétányon, a Malecónon haladunk a szálloda felé. Közben megállapítom, hogy a sétány melletti, egykor gyönyörű, ám mára eléggé lepusztult házak felújítása az elmúlt két évben nem sokat haladt. Este van, de pihenésre a Madridból tíz órát tartó repülőutat szántam, így két tévés kollégámmal, Gabival és Márkkal bevetjük magunkat a langymeleg havannai éjszakába.

Dobozépület a város közepén: a szocreál építészeti remekmű ma diszkó, az óriási teremben vaksötét van, de élő zene szól, és szinte mindenki táncol (ha éppen nem koccint) – és szendvics helyett is cuba libre kapható a pultnál, vagyis rum, kólával. Amikor az ember a cuba libréktől felszabadultan összevissza lépdel „tánc” címszó alatt a salsa ritmusára a helyiekkel és a néhány külföldivel, akkor érzi: most kell abbahagyni, még akkor is, ha a másnapi (korai!) program csak délben kezdődik.

Kubai történet – egy női sorson keresztül





Másnap Jon Lee, a Lady Salsa című színpadi darab angol producere bevisz minket az óvárosba. A képeslapokról ismert San Cristobal-katedrálistól indulunk, ahol egy időben Kolumbusz Kristóf földi maradványai nyugodtak (később Sevillába szállították azt). A téren jósoltathatunk magunknak, vagy kiülhetünk az egyik étterem teraszára. Benézünk Hemingway egykori kedvenc szállodájába, az Ambos Mundos hotelbe, ahol megtekintjük az író egyszerű, ám pazar kilátású szobáját, majd a tetőteraszon iszunk egy mojitót, s jókedvünket nemcsak a rumos koktélnak, hanem egy kubai zenekarnak is köszönhetjük. Ám ez csak a „bemelegítés”: ebéd után a Lady Salsa próbájára indulunk.

Valahol mélyen Havannában járunk. Egy korábban szebb napokat látott családi ház egyik szobájában zenekar próbál, és aki énekel: a hetvenes éveiben járó Trinidad Rolando Portocarrero, azaz maga Lady Salsa. A szoba szűk, ám mégis van hely arra, hogy az egyik fúvós középre ugorjon, és forró salsát járjon Trinidaddel. A közelben lakók a kerítésen keresztül kukucskálnak, a háziak a kertben ringatóznak a salsa ritmusára.





Toby Gough, a darab szerzője a kertben elmeséli: közel hat éve látogatott gyerekkori barátjával, John Leevel Kubába. Annyira megigézte őket az ország történelme, a nem igazán jólétben élő, mégis jókedvű lakosság, hogy a forgatókönyvíró arra gondolt, legközelebbi darabja Kubáról szól majd. Keresni kezdtek valakit, akinek a sorsán keresztül bemutathatnák az ország elmúlt hetven évét. „Főleg az erős, szenvedélyes kubai nők élete érdekelt” – meséli a szerző. Bemutatták neki a Kubában ismert színésznőt, Trinidad Portocarrerót, akinek élettörténetét megismerve Toby eldöntötte: róla írja a darabot. Megszületett a Lady Salsa, amely öt éve elnyerte az Edinburghi Fesztivál díját, és azóta már számos országban turnézott a csapat, mindenütt hatalmas sikert aratva.

A teljes cikk a 15. heti, április 12-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.